Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM lehetett jobb belátásra bírni. A felvidéki magyarok petíciózhattak, érvelhettek igazuk mellett, a hatalom azonban senki és semmi által sem zavartatva haladt előre az iskolai magyartalanítás útján. A Felvidéken minden magyar kénytelen volt tudatosítani a tanügyi kormányzat és az egész csehszlovák államhatalom minden téren tapasztalható magyarellenes megnyilvánulásait. Az egész magyar társadalom megpróbált tehát berendezkedni a nemzeti és kulturális önvédelemre, elvégre a kilátások semmi jóval sem kecsegtettek. A felvidéki magyarság e zavaros állapotok közepette is szervezte sorait, és mindent megtett annak érdekében, hogy ne csak passzív szemlélője legyen iskolái és az egyéb szellemi javai ellen irányuló kultúrbarbarizmusnak. A magyar iskolák igzagatóiról, tantestületeiről és iskolafenntartóiról nagy általánosságban elmondható, hogy azok az ellenük alkalmazott presszióval szemben előszeretettel hivatkoztak különböző jogi alapelvekre. Ilyen volt például a felekezeti iskolák autonóm jellege, a tanítás nyelvének az iskolafenntartó által való megállapíthatósága, de mindenek előtt az a tény, hogy a csehek által megszállt Felvidék nemzetközi jogilag még nem tekinthető a csehszlovák állam részének, elvégre Magyarországgal még nem íratták alá a békeszerződést. A hatalom illetékeseihez benyújtott folyamodványokban és panaszokban aránylag gyakran történt hivatkozás ezekre a jogi posztulátumokra, bár az is igaz, hogy a fölényes győzteseket az ilyen Jogi szőrszálhasogatások” nem nagyon érdekelték. * * * Az impériumváltás utáni hónapokban a felvidéki iskolák nyelvi átalakítása mellett még több komoly probléma is foglalkoztatta a szlovákiai oktatásügy felelőseit, mindenekelőtt a tanügyi kormányzatot, de részben magát a prágai forradalmi Nemzetgyűlést is. A hatalomnak ugyanis nem kis gondot jelentett többek között az is, hogy a felvidéki iskolákra vonatkozó régi magyar jogszabályok eltértek a cseh országrészekben továbbra is érvényben maradó osztrák tanügyi törvényektől és rendeletektől. Maga az iskolarendszer, valamint az iskolák típusai sem voltak azonosak, sem népiskolai, sem közép- és szakiskolai vonatkozásban. A csehszlovák tanügyi kormányzat szerette volna minél gyorsabban egységesíteni a volt magyar, illetve a volt osztrák területek iskolarendszerét. Ezt úgy vélte leginkább elérhetőnek, ha a volt magyar területekre is kiterjeszti a cseh országrészek iskoláira vonatkozó jogszabályok érvényességét. Mindenekelőtt a középiskolák unifikálását tekintette törvényesen megoldandó feladatnak, amire 1919 nyarán már sor is került. A prágai forradalmi Nemzetgyűlés 1919. május 27-én fogadta el, majd június 6-án közzétette a 293/1919. sz. törvényt, amely leszögezte, hogy Szlovákia valamennyi középiskolájában és az „ezekkel egyenrangú” tanintézetekben - gimnáziumok, reálgimnáziumok, reáliskolák, tanítóképezdék, líceumok, kereskedelmi és ipariskolák - „a tantervek, tankönyvek, tanulók felvétele, vizsgálata és osztályozása, iskolai szünidők, érettségi vizsgálatok, a tanerők szolgálati viszonyai stb. te
