Irodalmi Szemle, 2004

2004/1 - Alabán Ferenc: Érték a sajátosságban (tanulmány)

Érték a sajátosságban

A különböző tanulmányokban és dolgozatokban alkalmazott fogalom- használat sorából most inkább példákkal igyekszünk rámutatni a legfontosabb sajátosságokra. így, tudatosan választott és indokolt fogalmi rendszerrel dolgozik Für Lajos Kisebbség és tudomány című kismonográfiájában1, melynek a kézirata már 1980-ban elkészült, de csak majdnem tízéves késéssel jelenhetett meg. Tegyük hozzá: a kéziratban megfogalmazott gondok a megjelenés idejére semmit sem veszítettek aktualitásukból. A kötet szerzője fejtegetései során „nemzeti kisebbség” alatt olyan, népéről levált-leválasztott és kisebbségbe került etnikumot ért, amelynek „a- nyanemzete” önálló állammal rendelkezik. „Nemzetiség” alatt önálló állammal nem rendelkező és kisebbségben élő, nagyságtól független etnikumot ért, az „etnikum” vagy „nemzet” fogalmába pedig a közös nyelvű, közös kultúrájú és hagyományú (közös múlttal rendelkező) népközösségeket foglal. Für Lajos munkáját a politikai rendszerváltás előtt írta, ami fogalomhasználatából is kitűnik. Az általa alkalmazott használt fogalmak az idő teltével és a társadalmi körülmények megváltozásával bizonyos jelentésváltozásokon, pontosabban szemantikai differenciálódáson estek át. A következő tényekkel és pontosításokkal egészítjük ki:

jelenünkben a határon túli magyar értelmiségiek a minőség magasabb követelményrendszerét állítják a kisebbségi szellemi (és politikai) élet képviselői elé. A minőség a határon túli magyarok eszmei stratégiájának központi fogalma lett, melynek kiteljesítése érdekében a magyar történelem és kultúra nemzeti és egyben európai értékeit szükséges hasznosítani a megmaradás és felemelkedés érdekében; a határon túli magyarokat 1945 után a selymes vagy bársonyos forradalmakkal jelzett politikai rendszerváltásig (tehát 1989-ig) a „nemzetiség” megnevezéssel és egyben státussal illették, amelyet a szocializmus korszaka talált ki számukra. Nyilvánvaló, hogy ez a megtévesztő elnevezés és státus valójában a szovjet nemzeti/nemzetiségi ideológiát igyekezett utánozni és lemásolni, nem véve figyelembe a Szovjetunió „nemzetiségei” és a közép-európai viszonyokból és feltételrendszerből adódó elvi és történelmi különbségeket; a közép- és kelet-európai hivatalos társadalomtudományi és jogi szóhasználat és szocialista gondolkodásmód hosszú évtizedeken át de facto elfogadta a „nemzetiségek” státusát, azzal a hivatalosított intézkedési rendszerrel, melyek eredményeként az erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarság identitás- tudatának fokozatos módosítása, kulturális leépülése, egyben beolvadása valósult meg. A nemzetiségi helyzet egyfajta „másodrendű” állampolgári szerep biztosítását is jelentette* melynek elviselőit a szocializmus ideológiája által megszabott keretekben kellett tartani, s a szabályok megtartását ideológiai eszközök bevetésével és fegyelmezéssel volt szükséges biztosítani; a múlt század kilencvenes éveitől a határon túli magyarság tudományossága (és publicisztikája is) fokozatosan, de egyértelműen elhagyta és elutasította a