Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)

Jövőnk: Európa rák külön érvényesülő/érvényesíthető jellegzetességeit és sajátosságait, bár ezek­nek az államoknak el kell sajátítaniuk a demokrácia szokásrendjét és meg kell ta­nulniuk megfelelően politizálni a közép-kelet-európai régió gazdasági és szellemi felemelkedéséért, melynek az említett visegrádi államok is tagjai, részesei. Közzétett nyilatkozatokból tudjuk, hogy a közép-kelet-európai kormányok (köztük a magyar kormány) álláspontja az, hogy az EU elmélyítésének és bővíté­sének egyidejűleg, egymást erősítő módon kell történnie. Az európai integráció megvalósítása és továbbfejlesztése esélyt kínál a kontinens megosztottságának vég­leges felszámolásához, a nyugat-európai stabilitás és jólét kiterjesztéséhez is. Már most látható, hogy az ún. „régiók Európája” elképzelésnek, tervezetnek fontos sze­repe lesz abban, hogy Európa regionális egységei között egyfajta esélyegyenlőség jöjjön létre. Ez idő tájt persze még attól is lehet tartani, hogy csak azok a régiók ve­hetnek majd részt az európai politika hathatós átalakításában, a regionális terület- fejlesztés lehetőségeiben, amelyek saját mozgástérrel, ill. személyi és pénzügyi tar­talékokkal rendelkeznek. Ennek egyértelműen a gyengébben fejtett régiók látnák a kárát, éppen ezért jelentős követelmények fogalmazódnak meg a központilag irá­nyított államokkal szemben az elmaradottabb peremvidékek szükségleteinek meg­felelő regionális szerkezetpolitika kialakítását illetően. Úgy vélem, hogy a közép-európai ember életszínvonalának emelése és de­mokratikus társadalmi viszonyok között való léte érdekében képes lesz megtanul­ni az új szokásrendhez való alkalmazkodást. Ragaszkodva saját kultúrájához és ha­gyományaihoz (a kirekesztettség után) minden téren vissza kíván térni az európai fej­lődés fő irányvonalához. Ez számára az értelmes perspektíva lehetősége, s ezt fejez­te ki máraz 1989-90-es politikai rendszerváltás egyik legátfogóbb célkitűzése is, mely új Európa-tudatának kiindulópontja lett, a rossz politikai hagyományoktól való elszakadás záloga, nemzeti és egyéni érdekei kiteljesítésének garanciája. Lovász Attila- Félreértés azt gondolni, hogy egy olyan gazdasági, politikai és hatalmi struk­túra, mint amilyen az EU, képviselhet nemzeti érdekeket. A biológusok szerint a megmaradás záloga a diverzifikáció. A koncentrálódó pénzpiac ellenszere az ön­segélyező gazdasági kis szövetkezetek sora, a mammutvállatok elleni legcélrave­zetőbb megoldás a szomszéd háztájiját vásárolni. Mint ahogyan nem akarunk egy­forma színű és márkájú autókban utazni, ugyanúgy nem akarunk egyenétlapból vá­lasztani és egy zenét hallgatni. Bármilyen csoportos érdek, bármilyen nemzeti ér­dek ellenpólusa a másiknak az érdeke. Ettől érdekes és szép a világ, s pont ettől ne­hezen kiszámítható. Azt hiszem, ez így van rendjén. Ha pedig létezik egy uniót ösz- szekovácsoló erő, az az Európát egyértelműen meghatározó zsidó-keresztény kultú­ra a szó legtágabb értelmében. Ha ez az erő megszűnik, a kontinens megmarad u- gyan, csak másképp. S azt a másképpet sem modellezni, sem megélni nem óhajtom... Az ankétot készítette: Fonod Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom