Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Duray Miklós: Leveszi-e vállunkról Trianon nyomasztó terhét az Európai Unió? (esszé)
DURAY MIKLÓS Leveszi-e vállunkró 1 Trianon nyomasztó terhét az Európai Unió? Itt állunk egy ismeretlen világ kapujában - 2004. május elsejétől a Kárpátmedencei magyarság nagyobbik része, új körülmények között folytathatja életét. Egy olyan államszövetségi rendszerbe lépünk, amely Európa azon részében alakult ki, ahol töretlen volt a fejlődés, ahol nem volt tatárdúlás és török hódoltság, ahol nem húzódott a Nyugat és Kelet közötti ütközőzóna, ahol emiatt hamarább alakult ki a piacra termelés és a piacgazdaság, ahol nem volt hatalmon a kommunista egy- pártrendszer, ahol véget ért a Szovjetunió befolyási övezete. Az Európai Unió kontinensünknek nem a jobbik felében, hanem a szerencsésebb felében alakult ki. Nem azért, mert az ott lakó emberek nálunk tehetségesebbek lennének, hanem azért, mert amit létrehoztak, az nem pusztult el minduntalan, mert oda nem törtek be Keletről vagy Nyugatról a hódítók. Az Európai Unió születési helye Európának abban a részében találtatik, a- hová mi is tartoztunk még 1914-ben a tatárdúlás, a török hódoltság és a Habsburg Birodalmon belüli hátrányos helyzetünk ellenére, mert a 19. század végére ledolgoztuk a Mátyás király halála óta viszontagságossá vált történelmünk okozta elmaradottságunkat a töretlenül fejlődő Európával szemben. Az első világháború után azonban minden másképp lett, visszazuhantunk kelet-európai magányunkba és kiszolgáltatottságunkba. Félbe szakadt a magyar hatalmi, állami és nemzeti megújulás. Sohasem tapasztalt durvasággal kezdték érzékeltetni velünk európai idegenségünket, szembeállítva bennünket az összes szomszédos nemzettel. Kérdés: mi távolodtunk el Európa szerencsésebb felétől vagy ők tőlünk? Mivelhogy a versailles-i és a trianoni béketákolmány nem a mi művünk, hanem az ő alkotásuk volt, ezért nyilvánvaló, hogy ők rúgtak el bennünket maguktól és nem mi fordítottunk hátat nekik. Ma tehát nem mi haladunk feléjük, hanem ők jönnek vissza hozzánk. Ezek a megállapítások azonban csak számunkra fontosak, még ha igazak is. Európa huszadik századi és majdnem végzetes kettéosztottsága - a célirányosan kialakított angol-francia és csehszlovák-román szemlélet szerint - a második világháború után kezdődött. De ez nem igaz, mert akkor már más kezdődött. A kontinensnek az egy kultúrkörhöz tartozó keleti részét Versailles-ban, illetve Trianonban szakították le a Nyugattól ugyanazok, akik szétdarabolták a történelmi Magyarországot. Ekkor váltunk a francia érdekek mentén Nyugat keleti felvonulási területévé, új ütközőzónává, amelyet a Nyugat azáltal tartott sakkban, hogy a tájainkon élő nemzeteket, érdekeik egymással való ütköztetése révén kiszolgáltatta a térségen kívüli szándékoknak - nehogy egymással szövetkezzenek a szomszédok.
