Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Ankét az európai uniós csatlakozásról lálni is, megvédeni is képesek lesznek az érdekeiket. Azt hiszem, az unió jövője nagy mértékben múlik majd azon, hogy benne mindenkinek jusson optimális mozgástér. Nagyok és kicsik között a hatalom megosztásában és közös gyakorlásában meg kell találni az optimális arányokat. Érdekes, izgalmas, közös kaland lesz. A mostani nagy bővítéssel Európa járatlan útra lépett. Mindnyájunk érdeke, hogy ezen az úton ne tévedjen el. Csáky PÁL- Európa még nagyon sokáig soknemzetiségű, többkultúrájú marad. A szlovákiai magyar közösség számára az volt a stratégiai fontosságú döntés, hogy Szlovákia együtt lépjen be Magyarországgal az EU-ba. Ez a tény számunkra azt jelenti, hogy fokozatosan eltűnik közülünk a határt jelentő piros vonal. Az ilyen fejlődési irány a megerősödésünkhöz vezethet - ha okosan tudunk élni az új helyzettel. Duba Gyula- Európa történelmi küldetése: a sokszínűség harmóniáját megteremteni! Olyan eszmény, amelyhez gazdasági háttér és toleráns hatalmi filozófia kell! Ellentmondásként éljük meg, hogy a gazdasági és politikai érdekek a szellemiek kárára érvényesülnek, mintha a jövőnek nem lenne szüksége gondolkodókra, művészekre! Tehát olyan alkotókra, akik nem a tömegízlést szolgálják, hanem egyéni sorsot vállalva keresik a jövő emberének esélyeit és ellenállnak a kultúra elanya- giasulásának. Iróember aligha hiheti másképp: számára az európai szellemiség a mérvadó! S hogy a nemzeti kultúrák alkatuk szerint éltetik közösségüket, ám közös elvek alapján szolgálják Európa eszméjét. Földrészünk szuperhatalomként aligha állja meg a helyét, példaadó kultúraeszményként azonban igen; mint a modem humanizmus szorgalmazója és példája! Alabán Ferenc-Egyértelmű, hogy Magyarország és Szlovákia is nemzeti értékeikkel és sajátságaikkal is akarják gazdagítani a népek nagy közösségét, de azzal is számolni kell, hogy a döntések meghozatalánál érdekkülönbségek mutatkoznak majd Európa gazdag és fejlett államai és a gazdaságilag kisebb potenciával rendelkező közép-kelet-európai államok között. Ezért perspektivikusan a csatlakozás után sem vesztik el jelentőségüket az EU-n belüli kisebb-nagyobb érdekvédő csoportosulások, tömörülések, melyek gazdasági - politikai - kulturális - regionális sajátosságaiknál fogva eltérnek a fejlett nyugati civilizációktól. Feltételezhető, hogy a „Visegrádi Négyek”, már eddig is bizonyos értelmű közös múlttal rendelkező államai - amelyek egymással most is szorosan együttműködnek - hatékonyan juttatják érvényre közös álláspontjukat az EU-val folytatott párbeszéd során a belépés után is, egymással továbbra is együttműködve juttathatják kifejezésre közös regionális érdekeiket. Ez azonban semmiképpen nem jelentheti az egyes nemzeti kultú