Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Jövőnk: Európa földjét, jószágát, egykor-volt Istenét, egyházát, saját mennyországát és saját pur- gatóriumát, cakpakk. Mindeközben, amikor ezek az égig csapó elszánások és változások lávaömlései körülsisteregnek, arra a kicsinységre már nem is érdemes odafigyelni, hogy lassan nem lesz iható víz, hogy elfogy az 02, hogy az ember által elpusztított természet egyszer csak „visszavág!” És akkor már nem az lesz a gond, hogy az „eu- ró-manit” ki kinek osztja, hogy miként alakul egy-egy kis nép, népcsoport irodalma, nyelve, kultúrája... A „globális jólét”, a Llosa-féle „globális kultúra” lila ábrándjait a globális pusztulás biztos távlata teszi úri csenddé... Mindennek ellenére, minden leírt kétségem ellenére, én mégis-mégis örülök annak, hogy megélhetem az idei májusi orgonavirágzást. Hiszen ebben a mérhetetlen nyomorúságban ez a pillanat mégiscsak valami halvány esélyt jelent számunkra a szellemi Magyarország újraegyesítésére... Esetleg... A múltunk - Európa! A jövőnk? A múltunk... Görömbei András- Az Európai Unió a hozzá csatlakozó kis népek számára számtalan veszélyt rejt magában. Ezek közül a veszélyek közül már most is nagyon sokat látunk, s még bizonyára nagyon sok „meglepetés” is ér bennünket. Minden látható és ma még láthatatlan veszedelemre föl kell készülnünk. Hogyan? Önmagunk megerősítésével! Legfontosabb nemzeti érdekeink képviseletében egységesnek és okosnak, határozottnak kell lennünk. Az Európai Unió bennünket összes nemzeti problémánk ismeretében fogad tagjai sorába. Alapvető igényünk legyen az, hogy az Európai Unió az összmagyarság számára biztosítson egyenlő egyéni és közösségi esélyeket, emberi méltóságot. Tudatában kell lennünk annak, hogy önmaguktól - a mi hatékony közreműködésünk nélkül - sem az erkölcs, sem a jog európai normái nem segítenek, nem védenek bennünket. Okosan, célszerűen cselekvő történelmi jelenlétünk biztosíthatja csak egyéni és nemzeti jövőnket. Grendel Lajos- A francia-német dominancia olyan európai realitás, amelynek a geopolitikai hatása alól akkor sem tudnánk kibújni, ha kívül maradtunk volna az unión. Közép- Európa nem lebeg légüres térben. Francia-német dominancia helyett esetleg orosz dominanciában lehetne részünk, amiből én, az orosz irodalom és kultúra iránti minden csodálatom ellenére, köszönöm szépen, de nem kérek. Az pedig, szerintem, magától értetődik, hogy Európa nagyhatalom akar lenni. Ha ez nem sikerül, előbb- utóbb valaki másnak a vazallusa lesz. Az is nyilvánvaló - s nem kell rajta megütközni -, hogy az unión belül nem egyforma súlya lesz Németországnak és, mondjuk, Máltának vagy Litvániának. Szerencsére a kis államok a huszonöt tagúra bővülő családban nem lesznek egyedül, így talán, közös érdekérvényesítéssel, artiku
