Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Ankét az európai uniós csatlakozásról hanem saját, nagyon is szívós életvitelüket viszik az Unióba. A 25 ország korántsem csak huszonöt nyelve és kultúrája lehet egymást gyöngítő tényező, de lehet erő is. Ha gyöngíteni fogjuk egymást, a kultúrák harcában elveszünk. De senkit sem o- koIhatunk majd érte. • Ha nem ütköző zónát viszünk Európába, hanem a nemzeti értékekkel, sajátságokkal akarjuk gazdagítani a népek nagy közösségét, számolnunk kell-e azzal, hogy Európa elsősorban nagyhatalom akar lenni, s ebben a törekvésében a francia-német dominancia fontosabb, mint a kultúra vagy az irodalom, netán a nemzeti sajátosságok? Kérdéses, persze az is, mivel a demokrácia szokásai a csatlakozó államokban nem alakultak ki, egy önelégült és magával elfoglalt Európában a más eszmék, alternatívák és utópiák hogyan határozzák majd meg a nemzeti kultúrák helyét és szerepét? Pomogáts Béla- Könnyen lehet, hogy az egyesült Európa legalábbis gazdasági és politikai téren (de nem katonailag) világhatalmi szerepre készül, olyan más világhatalmi tényezők mellett, mint az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és az arab világ. Nyilvánvalóan erős lesz a francia-német (sőt angol) dominancia, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a nem franciák, a nem németek és a nem angolok Európában még így is többségben lesznek! Emellett az integráció nem pusztán gazdasági és politikai (vagy éppen katonai) kérdés, hanem kulturális is, és aligha elképzelhető, hogy a nagyobb európai nemzetek, amelyeknek amúgy is erős kulturális befolyásuk van Európában, maguk alá kívánnák vagy tudnák gyűrni a kisebb nemzeteket. Az európai integráció eddig is tág teret engedett a sokszínűségnek, a változatosságnak, nincs okunk attól tartani, hogy mindez számunkra kedvezőtlen irányban alakuljon át. Ami nem jelenti azt, hogy nyelvünk és kultúránk fennmaradása, gondozása, mi több, európai megismertetése és terjesztése dolgában megengedhető volna a tétlenség, a lustaság, az impotencia. Gál Sándor- Kétlem, hogy azt az Európai Uniót, amelynek e jegyzetek megjelenésekor már „teljes jogú,, tagjai leszünk, érdekli az, hogy nekünk milyenek a szándékaink, hogy mit akarunk „bevinni” oda — micsoda primőr marhaság: „bevinni” valamit, amikor ezer éve „bent” vagyunk! -, ahová ugyanennyi ideje temetjük halottain- kat... Itt egyetlen tényező a döntő: hogy egy-egy újdonász tagállam milyen mértékben piacképes. Évezredünk új vallása-ideológiája a Biznisz-Isten. Az új Teremtő, az új Mindenható és Megváltó hármas egysége, Szentháromsága. Ma már minden valamit is magára adó állam és állampolgár ennek az új Nagyúmak áldoz - és/vagy: föláldoz. Utódait, történelmét, hagyományait, nyelvét,
