Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Jövőnk: Európa mint veszhet el egy nép! A lemorzsolódás, az asszimiláció, a fogyás érzékelhető, de a teljes eltűnés ideje, pillanata - elképzelhetetlen. A történelem során elnyo- mottak-beolvasztottak is mintha ébredeznének, új identitásukért jelentkeznek a bretonok, skótok, baszkok, korzikaiak. Mintha az európai nemzeti öntudat újkori reneszánszára készülődne! Llosának, a perui írónak akkor lesz igaza, a globalizáció akkor jelentheti a kultúra szabadságát, ha az emberiség az igazi kultúrát választja! A globális kultúratermelő ipar ömlesztette szórakozási lehetőség és tömegízlés nem az! Nem könnyű hinni, hogy a giccs- és erőszakkultúra változhat, ám „humanizálódásának” vannak európai jelei. A huszadik század kataklizmái formálta Európa kénytelen visszatérni valamiféle újkori humanizmushoz! Mert bár a mai világpolitikát s az egyesülés folyamatát is gazdasági és hatalmi erők szervezik, ám - hitem szerint - a háttérben eszmék várakoznak! S a válasz a kérdés lényegére? Népek a huszonegyedik században már nem tűnhetnek el, csak ha feladják magukat! Ez, sajnos, realitás. Amikor a világ az érzésbeli, a lelki értékekért anyagi javakat és helyzeti előnyöket kínál, a felelőtlen ember könnyen feladhatja magát! Alabán Ferenc- Le kell szögeznünk azt az elvi alapállást és igényt, hogy az Európai Unió küszöbén szükséges felkészülnünk azokra a kihívásokra, amelyek a nemzeti értékek, sajátosságok, várható kulturális, nyelvi és egyéb más kihívások hátrányos helyzetű megkülönböztetését jelenthetik. Az egyik legfontosabb kérdésnek a megválaszolása ebből a csomagból nyilvánvalóan az, hogy mennyiben jelent nyelvi és kulturális fenyegetettséget, hátrányt egy kis nemzet számára az EU-ba való belépés? Az Európai Unió nem a nyelvek és kultúrák „olvasztótégelye”, mint a klasz- szikusnak mondható Amerikai Egyesült Államok példája statuálta, ahol a bevándorlók nyelve egy-két nemzedék ideje alatt megszűnik, s átadja a helyét az angolnak, mint államnyelvnek. Nem lehet hasonlítani azonban az ENSZ szervezete által alkalmazott nyelvhasználatához sem, ahol a hivatalos tevékenység a meghatározott hat világnyelven történik, s az ún. kisebb nemzetek nyelvének használata nem jön számításba. Az EU-ba belépő államok nemzeti nyelvei - az alapdokumentumok értelmében - egyenrangú hivatalos nyelvnek számítanak, a nemzeti sajátságok pedig megbecsülendő értéket jelentenek. Ennek szellemében a hivatali ügyvitelt is a soknyelvűség jellemzi majd, ami bizonyára sok leküzdendő nehézséget okoz, és igényli a szakképzett fordítók és tolmácsok színvonalas felkészítését. Elvárt igény a csatlakozó országok szintjén, hogy az uniós nyelvpolitikának megfeleljenek, és nagy hangsúlyt fektessenek az idegen nyelvek tanulására és tanítására. Az angol nyelv a nemzetközi információcsere legfontosabb eszköze, de mellette fokozatosan megjelenik az ún. második idegen nyelv (szintén világnyelv) ismeretének igénye. Egy további szinten - valószínűleg harmadikként - a szomszéd államokban beszélt nyelvek valamelyikének ismerete is lényeges szereppel bír, mivel a kisebb régiók együttműködése igényli a szomszédokkal való közös tér
