Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - Jövőnk: Európa - Ankét az európai uniós csatlakozásról (Alabán Ferenc, Csáky Pál, Duba Gyula, Gaál Sándor, Görömbei András, Grendel Lajos, Lovász Attila, Pomogáts Béla)
Ankét az európai uniós csatlakozásról vek kidolgozását, amihez nyelvi hatások és kölcsönhatások is járnak. A régiók közötti együttműködés nagyobb európai struktúrák megteremtését is lehetővé teszi, mivel a közép-kelet-európai államok régiói is részei a kooperatív hálózatoknak, s a kölcsönös megértés és kommunikáció alapja ebben a vonatkozásban a megbízható nyelvismeret. Az idegen nyelvek tanulása és tanítása mellett nyelvi kihívásnak foghatjuk fel az anyanyelvhez való kötődésünket, mely megbecsülendő nemzeti kincsnek számít. Azért is van fokozott szükség a nyelvművelésre és az anyanyelvi tudat/öntudat erősítésére, hogy a most formálódó újabb generáció ne veszítse el nyelvi identitását, hogy az idegen kultúrák térhódítása és az idegen nyelvek tanulása mellett az anyanyelv sajátságainak ismerete ne veszítsen, hanem nyerjen az újabb ismeretek által. Az irodalom (szépirodalom) szempontjából, melynek magyar vonatkozásban nélkülözhetetlen önismereti és önazonosító szerepe van, lényeges a szélesebb, nemzeti kereteken túli megjelenése és hatása. Ennek elősegítője a műfordítás, melynek közvetítésével művészi alkotások juthatnak el más nemzeti kultúrákba és a világirodalomba. Nem lebecsülendő az az imázs, melyet az irodalom jelenít meg egy nemzet sajátosságairól és értékeiről. Ezekre a tényezőkre is szükség van, hogy egy kis nemzetnek ne kelljen aggódnia identitásának elvesztése miatt, hogy a nagy kultúrák és nyelvek között is megtalálja helyét és jövőjét biztosítva lássa. Lovász Attila- A nyugati világ szemében annyit érünk majd, mint amennyire magunkat becsüljük. Aki a gimnáziumi kötelező irodalomtanításnál csak egy kicsit közelebbről foglalkozott irodalommal, tudja, hogy a 20. századi magyar költészet világklasz- szis. Mostanság az ír zene és tánc „fut a világban”, de tudjuk-e, hogy a nyolcvanas években mekkora divatja volt a felülmúlhatatlan magyar népzenének és néptáncnak. Az ezer főre eső Nobel-díjasokkal, feltalálókkal sem állunk rosszul, de amikor egy kicsit jobban megy, beindul a klikkezés, utálat, megosztottság - hányadszor már a történelem során? Ismétlem, csak annyire becsülnek majd minket, ameny- nyire mi becsülni tudjuk magunkat, de hozzáteszem: a magyarok ellenségei a történelem során főképpen a magyarok voltak. • Az Európai Unióban nem szűnnek meg a nemzetállamok, a határok viszont légiesülnek, szimbolikusokká válnak. Történelmünk során megtapasztalhattuk, az állam erőszakszervei nemcsak az ideálisnak, államinak kikiáltott vallás szokásait védték a „mássággal“ szemben, hanem a nemzeti kultúrákat is tűzzel-vassal hozták létre. Megtiltották az anyanyelvi oktatást, a könyvkiadást, sőt az istentiszteleteket is, és horribile dictu az etnikai tisztogatás eszközétől sem riadtak vissza Közép- Európában, a második világháború végén. Mi a biztosíték arra, hogy ezek a nemzetállami „szokások“ végképp a történelem szemétdombjára kerülnek?
