Irodalmi Szemle, 2004

2004/5 - Csoóri Sándor: Elkártyázott köpeny (vers)

A megnőtt Élet

CSOÓRI SÁNDOR Elkártyázott köpeny

Hol találhatnék megint új hazát magamnak?

Tágas leszállóhelyet, sima dombtetőt, ahol csapongó, nomád lepkéim is megpihenhetnének végre egy kövön.

Sehol! Sehol! - dörmögi hátam mögött egy zúzmarás hang - hisz elkártyázott köpeny az egész ország, krisztusi gönc — messziről is jól látszanak a hétpróbás nyerészkedők.

Fülledt júdásszagot hoz

kocsmájuk felől a szél,

mintha rohadt káposzták szagát hozná.

Se Nyugat, se Kelet, se Dél, se Észak, amerre suhanó utat látnék.

A páfrányos mezők idegenek, az Alpok

havat dajkál, s így csak a

golgotás gödrök mélysége felé

mutat egy vedlett tábla,

egy másik pedig a lángok rései közé,

ahol erős szívek torlódtak össze.

Akkor hát irány befelé: a legvadabb ivók s őröltek útján, hadd gyalulja simára alántékomat a huzat.

Még egyszer s utoljára csodaszarvast akarok látni, ahogy rohan a ködben és zúdul utána egy egész erdő.