Irodalmi Szemle, 2004
2004/5 - József Attila: És keressük az igazságot (vers)
A megnőtt élet Folyók, szivek, ne féljetek S bénult szivem se, te, ki eddig Nem merted elég könnyesen Mélyítni szent folyóknak a medrit. Az emberek a siratást A Jó álmáért is megérdemlik. Dagadjatok meg, szent folyók, Szívek, kik még haj léki a Jónak, Sírjátok ki könnyeitek, Hozsánna ma a bízó síróknak, Hozsánna, bízó Tegnapunk S hozsánna neked, szent árú Holnap JÓZSEF ATTILA És keressük az igazságot Lábunk elkophat hónaljig, sej haj, fütyülve baktatunk, igazságot keresünk, de nem találunk még seholse. Nincsen batyunk, csak az agyunk, betyárkodó Ábel vagyunk, nem kérdik, hogy szívünk dög-é, gondolatunk az ördögé, lelkünket meg isten fogja sziklaszántó ostorosba. Hogyha tél van, hát didergünk, s nem is tudjuk, hogy didergünk, szemünk, fülünk lefagy együtt, lázas szóval melengetjük, nem hálunk soha árnyékban, zsebünkben is csak szándék van, magunk vagyunk: a kenyerünk, hogyha vesztünk, úgy is nyerünk, ínség, asszony nem bír velünk, északnak meg délnek megyünk, koldusokkal parolázunk,
