Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM felszámolt, minden jogutódlás nélkül. A többi iskolát az 1919/20-as tanévben újraindították ugyan, de már mint csehszlovák állami, s természetesen mint „csehszlovák“ tannyelvű tanintézeteket. Az 1919/20-as tanévben beindított kereskedelmi iskolákat már a cseh-oszt- rák modell szerint szervezték újjá. Ez azt jelentette, hogy a magyar tanügyi jogszabályok értelmében három évfolyamos felső kereskedelmi iskolákat részben négy évfolyamos kereskedelmi akadémiákká alakították át, részben két évfolyamos kereskedelmi iskolákká, illetve e két kereskedelmi iskolatípus kombinációjává. A pozsonyi, a kassai és a turócszentmártoni tanintézeteket négy évfolyamos kereskedelmi akadémiákká nyilvánították, egyúttal azonban két évfolyamos tagozatokat is rendszeresítettek mellettük. Az alsókubini, a besztercebányai és késmárki tanintézeteket két évfolyamos kereskedelmi iskolákká változtatták. Az iskolák tannyelve mindenütt a „csehszlovák“ nyelv lett, bár a pozsonyi tanintézet mellett a hatalom- bizonyos előzetes huzavona után - magyar tagozat fenntartását is engedélyezte.10 A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara által fenntartott felső kereskedelmi iskola - amint említettük, ennek volt külön fiú-, illetve leánytagozata - sorsának alakulása külön odafigyelést érdemel. Ebben az esetben ugyanis egy nem állami tanintézet „nacionalizálásról“ volt szó. Stefánek iskolaügyi referens számára azonban ez nem jelentett különösebb akadályt. A referens 1919. augusztus 1-jén a felső kereskedelmi iskola Védcölöp utcai épületét egyszerűen csehszlovák állami kezelésbe vette, annak minden berendezésével, gyűjteményeivel és vagyonával egyetemben, a tanárokat pedig elbocsátottaknak nyilvánította." „A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara felső kereskedelmi iskolái előtt katonaőrség áll“ - írta megdöbbenten a pozsonyi Híradó 1919. augusztus 14-én. „Az intézetet karhatalommal átvették, gyűjteményeit lepecsételték, és szlovák tannyelvű kereskedelmi akadémia létesítését vették tervbe.“12 A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara illetékesei azonban minden követ megmozgattak iskolájuk megmentése érdekében. Az intézet - mint magánvagyon- lefoglalása ellen tiltakoztak, de a rövidesen Pozsonyba látogató Ferdinand Heidler kereskedelmi miniszter segítségét is megpróbálták igénybe venni. A kamara küldöttsége 1919. augusztus 18-án Zoch zsupán kormánybiztost is felkereste, akinek ugyancsak kérte a közbenjárását, s rajta keresztül próbálta meg eljuttatni tiltakozó memorandumát a hatalom illetékeseihez. „Tisztelettel kéri a kamara a kormányt - olvasható a Sámuel Zochnak 1919. augusztus 18-án átnyújtott memorandumban -, engedje meg, hogy az általa létesített és fenntartott felső kereskedelmi iskolákat és tanfolyamokat, a magyar és esetleg a német tannyelvű tanulók számára, továbbra is saját vezetése alatt fenntarthassa. Ezzel semmiképp sem kívánja érinteni a létesítendő cseh-szlovák állami kereskedelmi akadémiát, melynek a szükséges tantermeket és tanszereket a legnagyobb előzékenységgel rendelkezésére bocsátja.“ A Kereskedelmi és Iparkamara mint iskolafenntartó saját iskolájában természetesen továbbra is ragaszkodik a ma
