Irodalmi Szemle, 2004

2004/4 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

gyár tanítási nyelvhez, de emellett „kötelezi magát, hogy az általa fenntartott kereskedelmi szakiskolára nézve aláveti magát a közoktatási hatóság tanítástervi és egyéb általános rendelkezéseinek”.13

A pozsonyiak 1919. szeptember 6-án Prágában járó nagy - reprezentatív összetételű - oktatásügyi küldöttségében a felső kereskedelmi iskola, valamint a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara képviselői is ott voltak, akik Stein Miksa vezetésével a Kereskedelmi Minisztériumban adták elő kérelmüket. Itt Schuster államtitkárral közölték a már jól ismert óhajukat: a hatalom szolgáltassa vissza a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarának a kisajátított kereskedelmi iskoláját, s az a jövőben is megtarthassa magyar tanítási nyelvét.14

Alig tért haza Prágából a pozsonyiak nagy iskolaügyi küldöttsége, amikor a felfüggesztés alatt lévő Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége, a Felső Kereskedelmi Iskola igazgató bizottsága, valamint a Pozsonyi I. Takarékpénztár képviselői a prágai kormány kiküldöttével Pozsonyban folytatott megbeszélései alapján jelentős fordulat állt be a kereskedelmi iskola ügyében. A kormánykiküldöttel folytatott tárgyalás után az a vélemény alakult ki, hogy bár az iskola autonóm jellegének további fenntartása kívánatos volna, tekintettel a rendkívüli viszonyokra, valamint annak a fontos célnak az érdekében, hogy az iskolában a magyar tannyelv is fennmaradhasson, el kell fogadni a tanintézet államosítását.

E cél realizálása érdekében az illetékesek azonnal létrehoztak egy bizottságot, amely 1919. szeptember 12-én már újból Prágában tárgyalt az iskola államosításának feltételeiről, valamint a magyar tagozat megtartásának biztosítékairól. A prágai Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztériumban tárgyaló pozsonyi küldöttséget Masaryk köztársasági elnök is fogadta, aki állítólag örömmel nyugtázta, hogy ezzel a pozsonyi kereskedelmi iskola problémája végre már megoldottnak lesz tekinthető.15

A hatalom illetékeseivel kötött kompromisszumos megegyezés eredményeképpen született meg az 1919. szeptember 19-én kelt 28 430. számú miniszteri rendelt, amely cserébe azért, hogy a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara a tulajdonát képező két iskolaépületet teljes berendezésével együtt úgymond „díjtalanul és önként“ felajánlotta az államnak egy „csehszlovák“ tannyelvű kereskedelmi akadémia céljaira, engedélyezte a teljes magyar tagozat fenntartását, az elbocsátott magyar tanárokat pedig mint állami alkalmazottakat visszavette állásukba.16

Ilyen feltételek mellett a pozsonyi kereskedelmi iskolában a magyar tannyelv további fennmaradása - párhuzamos magyar osztályokban - biztosítottnak látszott. Igaz ugyan, hogy a megegyezésnek Pozsonyban komoly ellenzői is voltak, sőt magának a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara tagjainak egy része is nehezményezte tanintézetük úgymond „önkéntes“ átadását a csehszlovák államhatalomnak.17 A megegyezés azonban ettől függetlenül jogerőre emelkedett. A kamara vezetősége és a minisztérium közötti rendezés lényegét - amint azt említettük - az 1919. szeptember 19-én kibocsátott 28 430-as számú rendelet tartalmazta, amely