Irodalmi Szemle, 2004
2004/4 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Csáky Károly: Mikszáth Kálmán Selmecbányái kapcsolatairól
ÉLŐ HAGYOMÁNY Mikszáth az első selmeci évtől kezdve tagja lett a jó nevű önképzőkörnek, s amint Pesthy István írja: „Már itt a körben feltűnt nagy tehetsége, fényes elméje, amely különösen a novellaírás terén szerzett neki később halhatatlan érdemeket.” (A Selmecbányái Petőfi Kör Érdemkönyve. 253-306. 1.) A körben már 1863. okt. 24-én fellépett első művével, az Egy fogoly levele című költeményével. 1864. febr. 3-án pedig a Gyula vezér című saját balladáját adta elő. Ezzel elnyerte az első pályadíjat is, melyet a körben kitűztek. Ez Scholz Vilmos tanár úr ajándéka volt: Katona Bánk bán című könyve. Scholz tanár úr különben - ahogyan őt Pesthy idézi - úgy nyilatkozott, hogy „ha Mikszáth így fog fejlődni, kitűnő, beszély bíró lesz belőle”. (Pesthy I., Érdemkönyv, 292. 1.) Önképzőköri tevékenysége is bizonyítja tehát, hogy a második félévben is ott volt Mikszáth Selmecen, rendszeresen látogatta az üléseket, és szép sikereket ért el. Talán már akkor érezte, mi az ő küldetése, s tán emiatt is hanyagolta a tanulást. 1864. szeptemberétől tovább folytatta munkáját a líceumi önképzőkörben. E hó 24-én a Képzeletem újra című művével „aratott sikert”. Versét méltónak találták arra, hogy „érdemkönyvbe írattassék”. 1865. febr. 11-én mutatta be Az öreg nemes című költeményét, amely szintén érdemkönyvi beírásra ajánlatott. Május 27- én Az én Gyuri bácsim című humoreszkjét olvasta fel, s amint Pesthy írja, ezzel „az egész kört felvidámítá”. Mikszáthnak egyéb megbízásai is voltak a körben: előbb aljegyző, majd főjegyző és könyvtáros volt, s szerkesztette a Korányt is. Az egyes tisztségviselők feladatait az Alapszabály rögzítette. A főjegyző például „történethíven” jegyezte a körben tárgyalt ügyeket, kijelölte szavalásra a tagokat, intézte a levelezést stb. (A selmeci Magyar Irodalmi Társaságnak az 1864-dik és 1865-dik évben megújított Alapszabályai.) Mikszáth önképzőköri pályája tehát felfelé ívelt. S talán azt is érezte ugyanakkor, hogy - ha általános tanulmányi eredményei gyengébbek is, mint sok diáktársáé - írói-alkotói tehetsége tökéletesebb, mint önképzőköri társaié. S amint Pesthy István soraiból is kitűnik, Mikszáth humora már Selmecen bontakozott. Szellemessége, fantáziája ugyanakkor nemcsak az írásokban nyilvánult meg sikeresen, hanem más cselekedeteiben is, olykor megbotránkoztatóan. Scholz Vilmos, aki oly szépen nyilatkozott róla, később azért fedte meg őt, mert Bródy Zsigmondnak egy dolgozatot készített, amit Bródy mint sajátját fel is olvasott a körben. Az ilyen cselekedetet többször is megismételte Mikszáth, sőt azt is megtette, hogy ismert költő művét olvastatta fel másokkal, mint saját alkotást. Mikszáth közben nagyokat derül cselekedetein, különösen azon mulatott jót, hogy eminens tanulók alapvető műveket nem ismertek fel, s hagyták magukat félrevezetni. 1865-ben Mikszáth tovább folytatta azt a „tevékenységet”, amelyért már kétszer megrótták őt. Most Folkusházy Sándor dolgozatát javította át, ráadásul „a
