Irodalmi Szemle, 2004
2004/3 - Z. Németh István versei (Holdibál, Triatlon, A festő álma, Egy erkölcsös szilveszter)
Z. Németh István Holdibál Nincs zene, lehúzott redőnyök, szél dobol, moll akkord, szanaszét glóriák, sárga-kék kólagép, téli foldcsuszam, a képernyőn szétfolyt verőerek, valaki felpumpál, engedd közelebb, csak álldigál, dam-dam-dam, holdibál, farkasnyál tollgubón, lakatlan testekből pecsenye, barackszín köd szitál, eldobott trallalák, rossz igék, ölni kész bőrpihék, lallala-holdilány, elfekszik szőrsubán, oly pillén, jó puhán, látni kén’, mily vagány, kezdődik holdidény, üvöltöm, hogy öltöny, vasálarc, ruhátlan éjszakák, valaki orgiái, agytekercs, nyelvkapocs, dam-dam-dam, holdibál, ma nyilván te értesz még jobban a nyelvén, engedd meg: szagoljon, aztán menj, s tedd bele kozmikus bájtokba a sorsom, tégy úgy, hogy mintha már, teddy bár, kéjlokál, kloákád szocreál, poshadás - rossz hatás, dülöngél, érti mág: ermitál, nem hat rá meghatás, csodakrém, Toldizás. Triatlon (A percekre kirótt adó alatt, a tésztaként széthúzott térben, egy nem létező hintaszékben valódi füstöt fújva, s betakarva pokróccal, vastagon, a belső láz csak nem távozik.) A lélekizgalom így hevíti a húst, belefőzve a világlevesbe, az ízekre azért vigyázva, áram alatt, szemüveggel, a kerítés mögül kilesve, meztelen köldökkel, hogy a szíved is csupán egy porszem takarná: a világarzén így bolondít, eljátszhatatlan zenék
