Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MŰHELYTITKOK - Zalaba Zsuzsa: Levelezés Zalán Tiborral
MŰHELYTITKOK nek a bonyodalmaiba. A hangjátékokhoz a már fölemlegetett, nemrég (számomra tragikusan fiatalon) elhunyt barátomnak, Katona Imre József, rádiós dramaturg csábított el, és máig a legtöbbet profitáltam íróként a többtucatnyi rádiós munkából, kísérleti produkciókból, drámaíróként is, hiszen a rádiójáték sötét színpadon zajló előadás, ahol a néző fantáziája gyújtja meg a fényszórókat, vagy kapcsolja vissza azokat. Önmagában azonban ez a sok müfajúság még nem jelentett mást, mint hogy egy - esetemben alapvetően költői - beszédformát más megszólalási formákhoz közelítek. Az igazi változás, áttörés ezen a helyzeten egyértelműen az avantgárddal való megismerkedésem, illetve pár éves együtthálásom, élettársi, talán kicsit házassági viszonyom volt. Az avantgárd anyagkezelés lehetővé tette, hogy ne műfajokban gondolkodjam, hanem szövegekben és megvalósításokban, és ez óriási felszabadító erőt jelentett számomra. Megszűntek a műfaji kötések és szabályok - ha nem akartam őket figyelembe venni és a határok megnyílásával- megnyitásával valami olyasmit érezhettem, mint a trabantos NDK-turisták, amikor átjutottak az osztrák határon. Nincs tehát kedvenc műfajom vagy műnemem, a gyönyörűséget abban lelem, hogy az adott szöveghez, amin éppen dolgozom, megtalálom azokat a megszólalásformákat, akár kevert formáról legyen szó (ezt a radikális eklektika kategóriájával írtam le egykor, azóta sokan használták-használják ezt a szókapcsolatot, sajnos, mindenféle félremagyarázott és leszűkített, zavarosságokat lefedő formában), amely eredménnyel kecsegtet. * Egy kedves bécsi ismerősöm szerint a vezetékneve megválasztásakor a naptárban éppen bejegyzett név jött kapóra. Ha aznap nem Zalán van, hanem tegyük fel Tibor vagy Zsuzsa, vagy Olivér, akkor hogyan döntött volna? Tudom, ez így utólag értéktelen szőrszálhasogatásnak fogható fel, de azóta érdekel ez a bizonyos vezetéknév kiválasztásának a módja... Véletlenszerűség-e vagy más is volt a talonban?- Névválasztásommal kapcsolatban sokféle legenda kapott már lábra, az öné közel áll a valósághoz, de természetesen igazából nincs köze hozzá. Az tény, hogy a Zalán felvett név, és nem bántam meg, hogy e mellett a név mellett döntöttem. A névválasztásra Ilia Mihály, a kiváló irodalomtudós, a Tiszatáj akkori (és számomra örökös) főszerkesztője bírt rá, mondván, hogy a polgári nevem nem elég „költői hangzású” ahhoz, hogy versek fölé írjam. Én akkor is, most is, adtam a tanácsaira, javaslatát azonban csak kínnal-keservvel tudtam volna megvalósítani úgy, hogy különféle létező családi vezetékneveket illesszek a Tibor elé, aztán meg a Tibor helyébe. Dilemmámat a Tiszatáj akkori, igen szép és fiatal titkárnője oldotta meg helyettem, akit én, elsőéves egyetemista, hősszerelmes alkat, egy verőfényes késő tavaszi délután borozásra csábítottam (volna). Meghívásomat azzal utasította vissza, hogy a főszerkesztő úr nem ad erre neki engedélyt, amíg nincs meg az új nevem. Ilia tehát tudta, hogy keringeni fogok a fiatal lány rövid szoknyája körül, és semmit sem bízott a véletlenre. Amikor elpanaszoltam névtalálási kísérleteim soroza
