Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MŰHELYTITKOK - Zalaba Zsuzsa: Levelezés Zalán Tiborral
MŰHELYTITKOK tos keservét és sikertelenségét, felütötte a naptárat és rábökött az Ábel névre. És itt kapcsolódik be az akcióba a hiúság, mert rögtön arra gondoltam, bár még egyetlen megjelent versem nem volt, hogy akkor a szép versek elejére kerülök, de sajnos, nyilván csak az a betűsök után. Amikor nemet mondtam, ismét felütötte asztali naptárát a szép Jutka, és azt mondta, Zalán. Ez már más zengésű volt, mint az Ábel, olyan „költőiesnek” érezhető, és már nagyon mehetnékem volt a nővel el borozásra. Legyen, mondtam, azzal az aljas hátsó gondolattal, hogy döntésemet másnap vissza is vonhatom akár. De a sors és Ilia akarata másként döntött. Az ominózus borozás kora másnapján, az Eötvös Kollégium hangszórójában felharsant egy mondat, az azóta sokszor hallott és mondott névvel: Zalán Tibort kérik a telefonhoz. Én, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ráértettem magam a névre, leballagtam a telefonhoz, a portás — aki jól ismert — legnagyobb meglepetésére felvettem a telefont, Zalán Tibor vagyok, tessék, mondtam nyugodt önkéntelenséggel, és a vonal túlsó végén Ilia rekedt hangja hallatszott a recsegésben, aki csak annyit mondott: üdvözlöm, Zalán Tibor, két versét leadtam a nyomdába. Valahogy így hiteles ez a névhistória, ha még máshol nem mondtam volna el vagy írtam volna le. De az adomaszinten túl, azt gondolom, nagyon fontos, hogy az ember milyen néven ír, mert bár a nevét ő és az írása hitelesíti, nem baj, ha a név megjegyezhető, kimondható, hangzásában sem kellemetlen. Az meg külön adománya ennek a névnek, hogy ismerőseim, barátaim és a szakma nagy része Zalánnak hív, és én ebben épp nem hidegséget, távolságtartást érzek, hanem szeretetet, elismerést, egy szerep és mű szereplővel és alkotóval való teljes azonosítását, illetve azonosulását. * Ha az írás merőben munkának tekinthető, nekem máris az jut az eszembe, hogy a mai világban vannak jobban fizető országok is, mint Magyarország. Miért nem próbálkozik hát a racionális - Magyarországon született, íráskészséggel megáldott - ember külföldön pént keresni a munkájával? Egy jó könyvet egy jól szituált országban méltó körülmények között, nagyobb példányszámban adnak ki, mint a mi tájainkon. Természetesen a tiszteletdíj is busásabb, mint a hazai viszonylatokban. Jelent-e meg külföldön könyve — olyan tartalommal, ami Magyarországon még nem jelent meg magyarul - vagy lefordították-e valamelyik magyarul megjelent könyvét külföldön?- Hosszú kérdésére igen rövid választ szeretnék adni. Az írás olyan munka, amelynek nincs helye, azaz nincs munkahelye, mert ahol termékként jelentkezik az irodalom, csak egy virtuális tér. A fizetség is virtuális, természetesen, különösen költők esetében van ez így. Egyéb munkák egyéb helyeken fizetés ellenében végezhetőek el. Való igaz, hogy máshol más körülmények között jelentethető meg, adható ki egy könyv, és a haszon, ha nevezhetjük így, is busásabb, mint Magyar- országon. De lévén, az ebben az országban élő nép nyelvét beszéljük, írjuk, nekünk elsősorban ennek a közönségnek - néha még azt is elgondolom, nem biztos, hogy helyesen vagy érvényesen, közösségnek- kell olvasnivalót előállítanunk. Annyiért,
