Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MŰHELYTITKOK - Zalaba Zsuzsa: Levelezés Zalán Tiborral

MŰHELYTITKOK- Ha dönteni nem is dönti el, de azért befolyásolja a műfaj megválasztását az, amit az ember leírni kíván, próbál vagy sejt leírni, vél kifejteni a maga kifejtet- lenségéböl. Ámbár legtöbbször csak homályos sejtései vannak arról, mit akar leírni, hiszen a tartalmi elképzelés, amit mondanivalónak is hívhatunk (igaz, ez az elnevezés lírai megnyilvánulás esetén ritkán találja meg a célját), nos, ez a körülhatárolható cél/képzet messze nem egyezik meg azzal, ami a nyelvi formálás során egyfajta szerkezeti és szemantikai bújócska során és okán létrejön. De mindenképpen befolyásolja az, ha akarunk valamit, azt, hogy milyen műnemet, akár műfajt választunk hozzá, hogy a választást ki végzi el, nézőpont kérdése, mert az anyag mindenképpen nyomást gyakorol az íróra, aki végrehajtója ennek az akaratnak, ugyanakkor az ember merész felelőtlenségében olyan tartalmakat közvetíthet olyan formák keretében, melyek a gyakorlatban, ha nem is gyakorlatilag, kizárják egymást. Regénynél nyilván más a helyzet, mert ott azért valami történet vagy elbeszélésszerkezet kötelezőnek látszik. Bár ez sem ilyen egyszerű vagy egyértelmű. Az én regényeim - melyeket akár hívhat esszéköteteknek is, mert nehezen sorolhatóak be a klasszikus regénykategóriába, ami nem túlzottan újszerű fejlemény, lássuk be, a posztmodem, vagy az azt lassan felváltó korban -, nem sokban emlékeztetnek a regényíró-regényekre. Nincs bennük pontosan követhető cselekmény vagy történéssor, meglehetősen kétes, homályos, vagy ennél is bonyolultabb a nar- ráció kérdése, és mindenféle kiszámított logika vagy hagyományos szerkezeti ki- számítottság nélkül vált át a szövegfolyam egyik műnemből a másikba, avagy annak kevert formáját hozza létre. Időben mindenképpen előzménynek tűnhetik föl az írói akarat a formai jegyek megválasztásakor vagy eldöntésekor, de semmiképpen sem elsődlegesebb, mint az anyag alakulása megkívánta, akár kierőszakoltnak is nevezhető haladási irány.

Valóban versekkel kezdődött a pályám, és akkor még alanyi költői szándékok és elhatározások munkálkodtak bennem, ez egyértelműen azzal magyarázható, hogy (e/e/jkorjellemzően túlérzékeny és túlsérülékeny voltam, ami természetesen a költészet felé vitt el. Ezt a oraAköltészeti nekibuzdulást néhány novella (blue dolphin, a tanktípusú nő) törte meg, de erről tudomást sem vett az irodalom, és hát én sem nagyon éreztem, hogy sokat módosítottak volna az éppen kijelölt és hasznosnak érzett irányon, amelynek mentén a versek íródtak, jóllehet mindkettőt sikerült szövegeknek tartottam és tartom így utólag is. Esszét gyakorlatilag alig írtam, egy nagyon korai, elhíresült megszólaláson, az arctalan nemzedéken kívül, de az éppen elég volt ahhoz, hogy feltételezzék rólam, hogy ebben a fontos műfajban is otthonosan mozgok. Nos, ez nincs így, nem mozgok otthonosan benne, és ma már alig-alig merészkedem át ezen a határvonalon - az esszé ugyanis, jól megírt formájában a tudományhoz tartozik inkább, mint az irodalomhoz, és tőlem távol állnak a tudósi allűrök és manírok. Sok műfajúságom drámák és hangjátékok megírásával kezdődött. Az előző egy kiváló rendezőnek, Fodor Tamásnak az érdeme, aki kipréselt belőlem egy Ószeresek című drámát, és bevezetett ennek a műnem