Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM iskolaügyi referens emberi és szakmai alkalmatlanságára tisztsége ellátásában. „A tanügyi osztály úgy működik - hangsúlyozta Pichler Alajos a miniszter előtt hogy ez veszedelem az állami és társadalmi rendre nézve. Őszintén (...) meg kell mondanunk: Stefánek Antal kormányelőadó sem a szükséges szakismeretekkel, sem szervezőképességgel nem rendelkezik ahhoz, hogy az iskolai ügyosztályt vezesse.”17 Az Iskolaügyi és Nemzetművelődési Minisztériumban tett látogatás után a pozsonyi küldöttség egy szűkebb csoportja a Kereskedelmi Minisztériumban is tiszteletét tette. Az itt megjelentek nevében Stein Miksa előadta a küldöttséget fogadó Schuster államtitkárnak azt az általános kívánságot, hogy a hatalom illetékesei adják vissza Pozsonynak a Kereskedelmi és Iparkamara által fenntartott felső kereskedelmi iskolát, és a jövőben is tolerálják annak magyar tanítási nyelvét. Eközben a pozsonyi küldöttség egy másik csoportja a Honvédelmi Minisztériumot kereste fel, hogy ott lépéseket tegyen a katonai célokra lefoglalt pozsonyi iskola- épületek felszabadítása érdekében.18 A pozsonyi méltányos iskolarendezések ügyében szervezett prágai küldöttségjárás eredménye azonban igencsak felemásnak volt mondható. A Felvidék magyar iskoláinak sorsát illetően sokkalta inkább nagyobb jelentőséggel bírt az az értekezlet, amelyre 1919. szeptember 10-én került sor a köztársasági elnöknél. Az ötórás megbeszélésen többek között részt vett Srobár szlovákiai teljhatalmú miniszter, Habrman iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter, Stefánek iskolaügyi referens stb. Szlovákia iskola- és oktatásügyi problémáinak fő előadója Stefánek iskolaügyi referens volt, aki részletesen beszámolt a pozsonyi magyar egyetem kérdéséről, Pozsony, Kassa, valamint a többi felvidéki város oktatásügyi helyzetéről. Stefánek minden eszközzel arról igyekezett meggyőzni Masaiyk köztársasági elnököt, hogy a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium igazságos eljárást követ a szlovákiai magyarokkal és németekkel szemben, senkit nem nyom el, tehát a magyar és a német deputációk gyakori panaszkodásaikkal csak úgymond félrevezetik az államfőt. A több órán keresztül tartó értekezlet végkicsengése az volt, hogy Masaryk köztársasági elnök jóváhagyóan tudomásul vette Srobár miniszter szlovákiai iskolapolitikájának elveit és gyakorlatát.19 Az ilyen és a hasonló intermezzók semmiképpen sem szolgálták a hatékony és gyors kibontakozás feltételeit. A magyar iskolák beindítása sem Pozsonyban, sem a Felvidék más városaiban nem gyorsult fel. Szeptember már a vége felé közeledett, sőt lassan el is múlt, a pozsonyi középiskolák újraindítása a- zonban egyre késett. Ilyen körülmények között egyáltalán nem volt meglepő, ha a pozsonyi magyar szülői társadalom aggodalommal várta a további fejleményeket, és a helyben székelő hatalmasságoktól - Srobár szlovákiai teljhatalmú minisztertől, valamint Stefánek iskolaügyi referenstől - remélte a város tanügyeinek méltányos rendezését. A volt Pozsonyi Felső Leányiskola és Leánygimnázium növendékeinek
