Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

szülei 1919. szeptember 19-én értekezletet tartottak. A megjelent, kb. 150-200 szülő elégedetlenségének adott hangot afölött, hogy a Duna utcai leányközépiskola ezentúl már kimondottan csakis „csehszlovák” tannyelvű tanintézetként fog működni. A szülők elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek Srobár teljhatalmú miniszterhez, akinél kérelmezni fogják a tanintézet magyar tannyelvének meghagyását, vagy legalább annak engedélyezését, hogy a „csehszlovák” tannyelvűvé változtatott iskolának magyar és német párhuzamos osztályai is lehessenek.20

A volt Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium növendékeinek szülői testülete is méltán nehezményezte a nevezett tanintézet „csehszlovák” tannyelvűvé és csehszlovák állami iskolává való nyilvánítását. 1919. október 7-én Bozóky Géza katolikus hitközségi elnök vezetésével szülői küldöttség kereste fel hivatalában Stefánek iskolaügyi referenst. A küldöttség vezetője előadta a tanügyi referensnek azokat a sérelmeket, amelyek a pozsonyi magyar tanulókat és azok szüleit érik a helyi Királyi Katolikus Főgimnázium lefoglalásával és csehszlovák állami tanintézetté való nyilvánításával. Bozóky hangsúlyozta, hogy ezt a tanintézetet az ún. Katolikus Tanulmányi Alapból tartották fenn, amelyet a csehszlovák államnak nem is lett volna joga lefoglalnia, mivel külön jogszabályok biztosítják, hogy ezt az alapot kizárólagosan csakis katolikus iskolai célokra fordíthassák. Bozóky azt is kiemelte, hogy a nevezett tanintézet felszámolásával mintegy 500 magyar nemzetiségű tanuló marad anyanyelvi iskola nélkül.21

Stefánek iskolaügyi referens a szülői küldöttségnek adott válaszában kilátásba helyezte, hogy a felvetett problémákat majd orvosolják, és a „csehszlovák” tannyelvűvé, valamint csehszlovák állami reálgimnáziummá átalakuló tanintézet mellett magyar tagozatot is engedélyezni fognak, de csakis a II—VIII. évfolyamokban. Az első évfolyamban magyar osztály megnyitása - Stefánek szerint - már nem jöhet számításba.22

Nos valóban, a szóban forgó tanintézet az 1919/20-as tanévben először csak mint kimondottan „csehszlovák” tannyelvű iskola kezdte meg működését 295 rendes tanulóval. Ezt követően majd csak 1919. november 18-án indulhatott be a magyar tagozat összesen 420 tanulóval (ebből a létszámból 355 fő vallotta magát magyar, 65 pedig német nemzetiségűnek). A magyar tagozaton az első évfolyamban magyar osztály nem nyílhatott meg. Ennek a tagozatnak voltaképpen csak az volt a küldetése, hogy a volt Királyi Katolikus Főgimnázium növendékei még magyar nyelven fejezhessék be az impériumváltás előtt elkezdett tanulmányaikat.23

A pozsonyi középiskolák közül egyedül az Ágostai Hitvallású Evangélikus Líceumban maradt meg hiánytalanul a magyar oktatás a tanintézet valamennyi évfolyamában. Ennek a főgimnázium jellegű tanintézetnek az átmeneti, 1918/19-es tanév elején 524 növendéke volt, s ebből a létszámból 420 fő vallotta magát magyar, 71 német, 33 pedig szlovák nemzetiségűnek. Az impériumváltás utáni változások ebben a tanintézetben is jelentősek voltak. A csehszlovák államhatalom a líceum tanári karát 1919 augusztusában testületileg elbocsátotta, majd Sámuel Zoch