Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM A szóban forgó audiencia után a pozsonyiak előtt nyilvánvaló volt, hogy a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium illetékeseinél nincs semmi remény arra, hogy sikerüljön orvosolniuk az egész felvidéki magyar pedagógustársadalmon megesett nagy sérelmet. Ezt látszott alátámasztani az a tény is, hogy ugyanezen a napon - 1919. augusztus 30-án - Srobár miniszter inkább hajlandó volt elfogadni Zoch zsu- pán-kormánybiztos lemondását, minthogy egy tapodtat is engedjen merev magyar- ellenes álláspontjából. Zoch menesztésének híre aránylag nagy feltűnést keltett Pozsonyban, itt ugyanis sokan szinte az utolsó pillanatig abban reménykedtek, hogy Srobár miniszter mégsem fogadja el a zsupán lemondását, és végül is tesz valamilyen kompromisszumra utaló gesztust a magyarok felé.15 Nos, nem így történt. Ilyen előzmények után már csakis egy prágai deus ex machinától volt várható a Srobárék által előidézett áldatlan helyzet valamilyen rendezése. Az 1919. augusztus 29-i közgyűlés határozatával összhangban Pozsony városa audienciát kért a köztársasági elnöktől, aki 1919. szeptember 6-án, szombaton délelőtt 11 ó- rakor hradzsini rezidenciájában fogadta a nála tisztelgő népes küldöttséget, amelyben helyet foglaltak a városi közgyűlés, a városi tanács, az iskolaügyi bizottság, a pozsonyi egyházközségek, a feloszlatott Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a felső kereskedelmi iskola, a tudományegyetem hallgatóinak, valamint a szlovákiai Zsidó Népszövetségnek a képviselői. A deputáció vezérszónoka, Langer Alajos német nyelvű beszédben adta elő T. G. Masaryknak a pozsonyiak legfontosabb iskolaügyi kérelmeit. Szólt a tanítók és tanárok létbizonytalanságáról, a pozsonyi magyar iskolákra leselkedő veszélyekről, az autonóm hitközségek iskolafenntartó jogainak csorbításáról, az Erzsébet Tudományegyetem további sorsának rendezetlenségéről, de mindenek e- lőtt a Srobár miniszter által elrendelt tömeges elbocsátások következtében előállt áldatlan helyzetre igyekezett felhívni az elnök figyelmét. Langer Alajos beszéde után Masaryk tett ugyan néhány kusza megjegyzést, de semmiféle konkrét ígéret nem hangzott el a részéről az előadott panaszokkal kapcsolatban. Megjegyezte ugyan: „Nem lehet az embereket az utcára kitenni. Ezt már politikai okok is így kívánják. Srobár miniszter úrral még nem beszéltem ez ügyben, de úgy tudom, hogy ma Prágában van, meg fogom vele ezt beszélni.” A pozsonyi deputáció egy másik tagjának beszéde után mintegy a nála megjelentek megnyugtatásául még azt mondta: „Az a kívánságom, hogy átmenet legyen. Változásoknak kell történniök, de ezeknek nem szabad a lakosság kívánságával ellentétben lenni: Ne legyen nyomás, ne legyen erőszak! Hangsúlyozom: Nem vagyok ellene se a magyaroknak, se a németeknek, erről legyenek meggyőződve. Ez az én politikám!”16 A pozsonyi küldöttség ezután Habrman iskolaügyi és nemzetművelődési miniszternél is tiszteletét tette, akinek írásos memorandumot nyújtott át Pozsony oktatásügyi sérelmeiről. Habrman miniszter előtt Pichler Alajos mondott egy aránylag kemény, de tárgyilagos beszédet, amelyben töt tek között rámutat tt Stefánek
