Irodalmi Szemle, 2004
2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)
MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM én került sor. A nevezett tanintézetnek az impériumváltáskor 475 tanulója volt, ebből 342 fő vallotta magát magyar, 110 német, 19 szlovák, 3 cseh, 1 pedig horvát nemzetiségűnek. A csehszlovák állami reáliskolává változtatott tanintézetben 1919. október 20-án indult be újra a tanítás. Az iskola új igazgatója a Csehországból idehelyezett Karéi Hepner lett. A tanintézet törzsosztályai (kmeno- vé triedy) „csehszlovák” tannyelvüek lettek ugyan, de mellettük egy magyar-német csonka tagozatot is engedélyeztek. Magyarul folyt az oktatás e tagozat II.B, IV., V., VI. és VII. osztályaiban, németül pedig az I.A, II.A és III. osztályokban. Rendkívül figyelemreméltó, hogy a tanintézet „csehszlovák” tannyelvű törzsosztályait mindössze 133 tanuló látogatta, ezzel szemben a magyar-német tagozatnak 341 növendéke volt, ebből 213 volt magyar, 128 pedig német nemzetiségű.3 Pozsonyban az impériumváltás utáni hónapokban - főleg 1919 nyarán - komoly politikai és társadalmi küzdelem folyt a magyar iskolák megmentéséért. Ebben egyaránt részt vettek mind Kánya Richárd, a város polgármestere, mind a városi képviselő-testület, mind pedig az egyes tanintézetek képviselői. A pozsonyi városi képviselő-testület 1919. augusztus 14-i rendes közgyűlésén például megvitatásra, majd elfogadásra került egy határozat a helyi oktatásügy „igazságos rendezéséről”. Az itt elfogadott határozatot a város írásos beadvány formájában Vavro Srobár szlovákiai teljhatalmú miniszterhez is eljuttatta. „Az új iskolaév már csak egynéhány hét múlva veszi kezdetét, de az iskolák ügyében döntés még nem történt, és senki sem tudja, hogy mihez tartsa magát. E bizonytalan helyzet miatt a legnagyobb nyugtalanság észlelhető úgy az iskola- fenntartók, mind a szülők körében” - áll mintegy indoklásképpen a pozsonyi városi képviselő-testület 1919. augusztus 14-én elfogadott beadványában. A továbbiakban utalás történik arra, hogy az iskolák sorsa felől a legkülönbözőbb híresztelések terjednek, amelyek sok esetben komoly aggodalmakat váltanak ki a lakosságból. A beadvány megszövegezői találóan mutattak rá arra a tényre, hogy a jelen helyzetben az államhatalom szempontjából sem szerencsés lépés mélyreható változásokat eszközölni az oktatásügy terén, elvégre most „az alkotmányos élet magasabb katonai szempontokból fel van függesztve”.4 Ezekből az alapelvekből kiindulva született meg Pozsony város törvény- hatósági bizottságának, valamint a város valamennyi közoktatási intézetének és iskolájának 1919. augusztus 15-i keltezésű közös memoranduma, amely a „köz- oktatásügyi kormány” elé terjesztette a város legégetőbb iskola- és oktatásügyi kérelmeit. „Pozsony város mint a felvidék egyik kulturális középpontja mindig szívén viselte az iskolák és kulturális intézetek sorsát” - szögezi le a memorandum pre- ambuluma. „Nem csoda, hogy most, midőn az idő mélyreható változásokat hozott, az egész város aggódó figyelemmel várja, mi történik ezen a téren, mi lesz szeretett és féltő gonddal dédelgetett iskoláival?” Az idézett memorandumot megfogalmazói abból a feltétele zésből kiindulva állították össze, hogy az önmagát de
