Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920) (tanulmány)

MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM

mokratikusnak hirdető hatalomnak valóban szándékában áll „kielégíteni a lakosság igényeit és kulturális szükségleteit”.

A memorandum 15 pontba foglalt kérelmeinek leglényegesebbjei a következők voltak:

A 2. pont nemes egyszerűséggel a következő elv tiszteletben tartását kérelmezte:

„Adassék meg a lehetőség arra, hogy minden tanuló azon a nyelven folytathassa s fejezhesse be tanulmányait, amelyen azokat megkezdte.

Ezért arra kérjük a magas közoktatási kormányt, hogy szervezet tekintetében egyelőre hagyassanak meg az összes iskolák úgy, mint ahogyan a lefolyt évben működtek. Az államnyelv kötelező tanulása minden nehézség nélkül bevezethető.

De mindenesetre kérjük legalább egyévi provizórium engedélyezését, hogy legyen idő az iskolák átalakításának alapos előkészítésére.”

A 3. pont voltaképpen a 2. folytatása: „A jogegyenlőség alapján állva kívánjuk, hogy minden tanuló a szülői által óhajtott nyelven végezhesse tanulmányait. (...)

Ennek az elvnek keresztülvitele szempontjából kell alkalmat nyújtani arra, hogy a szülők kívánsága szabadon megnyilvánuljon. Kérjük tehát, rendelje el a közoktatási kormány, hogy a szülők annál az iskolánál, ahová gyermekeiket beíratni szándékoznak, záros határidőig (pl. aug. 31-éig) jelentsék be, hogy milyen nyelven (tót, magyar vagy német nyelven) óhajtják gyermekeiket taníttatni. A felállítandó tót, magyar és német osztályok száma e statisztika alapján határoztassék meg.”

A 4. pont az iskolák szerkezeti átalakításának törvényes betartását szorgalmazta, az 5. pont pedig azt fejtegette, hogy Pozsony régi iskoláit ne számolják fel, hanem az új hatalom nyisson újabb iskolákat a saját igényeinek megfelelően.

A 7. pont újból az anyanyelven való tanulás lehetőségét kérelmezte „a kisdedóvóktól az egyetemig - a tanító- és tanárképzést is beleértve”. A 8. pont újból csak iskolaszervezési problémákkal foglalkozott. Az ebben megfogalmazott kérelem ugyancsak logikusnak nevezhető:

„Úgy a magyarságnak, mint a németségnek legyenek önálló, teljes iskoláik, nemcsak osztályaik. Különböző tanításnyelvű osztályoknak egy igazgatás a- latt leendő szervezése pedagógiai szempontból aggályos, s ezért különböző tanításnyelvű paralel osztályok felállítása csak rendkívüli szükség esetén, kivételesen volna megengedhető, ha a különféle tanításnyelvet kívánó tanulók száma nem elegendő újabb iskola fölállításához. De az ily paralel osztályok csak átmenetileg, ideiglenesen tartandók fenn.”

A memorandum 9. pontja a Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem jövőjével kapcsolatos kívánalmakat és elvárásokat rögzítette. (Lásd a felsőoktatási intézmények tárgyalásánál!)

A 10. pont az egyházi iskolák államsegélyének tovább folyósítását szór-