Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Anakreón redivivus

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

P. A. Rosenmeyer: The poetics of imitation. Anacreon and the Anacreontic Tradition, Cambridge University Press, 1992, vagy az általánosabb vonatkozásokra fogékony olvasó számára haszonnal forgatható pl. C. M. Bowra összegző jellegű könyve: Greek Lyric Poetry, Oxford, 1961)

Az anakreóni költészet antik hatástörténetét Szepes Erika a rómaiakra korlátozza. A görög költők közül látványos módon kapcsolódik ehhez a beszédmódhoz az epigrammaköltészetre is oly jellemző tradicionalista-intertextuális fogásokkal élve pl. Meleagrosz, Rhuphinosz, Poszeidipposz vagy az idillköltő Theokritosz és Moszkhosz. Catullus és Horatius Anakreón-képe radikális különbségeket mutat: Catullus az ellentétekbe, paradoxonokba sűrítő érzelemkifejező intenzitást leste el, s ennek megfelelően vonja párbeszédbe Anakreón szövegeit, Horatius hangnemet kölcsönözve emlékeztet olykor az anakreóni édességre és narratív bájra az epiku- reista bölcseleti háttér játékterében.

(A BIZÁNCI ANAKREÓNTÓL A „REFORMÁTUS” ANAKREÓNIG)

Ennél is érdekesebb talán, hogy az immár gazdag nemzetközi szakiroda- lommal is bíró (J. Labarde vagy C. A. Tiypanis tanulmányaira, összefoglalásaira gondolok elsősorban, pl../. Labarde, Un curieuxphénomcne littéraire, l'anacreontis me = Bulletin de la Classe Des Lettres de l’Academie Royale de Belgique

[1982], 4-5, 168. C. A Trypanis: Medieval and Modern Greek Poetry, Oxford, 1951, 54-55) bizánci Anakreón-tradíció miként változik át Próteuszként pl. a szakrális regiszter tartalmait hordozni képes beszédmóddá. Anakreón termékeny kapcsolatban áll pl. Nazianzoszi Szent Gergely vagy Szünésziosz „theószi dallamokra” írt himnikus költeményeivel, melyek műfajilag a himnusz jegyeit hordozzák magukon és teljesen krisztianizáltak. A szicíliai Konsztantinosz 120 soros a- naforás költeményben aktiválja újra az anakreóni metrumot! Mütilénéi Khrisztophorosz a keresztény sirató műfajával ötvözi, de a pogány Anakreón újjáélesztésére is akad példa a gázai Iohannész Grammatikosz révén, de bekerül a szerelmesregény-irodalom betétverseibe is (pl. Niketasz Eugenianosz Droszilla és Khariklész c. művébe). Persze, az Anakreón-diszkurzus egyik ága a keresztényi Anakreón potencialitásához is eljutott (viszonylag későn), s a legpregnánsabban talán az 1634-ben kiadott Anacreon Christianus c. kötet tanúskodik erről. Ponori Thewrewk Emil ontja az idevágó példákat, a diszkurzus potenciáját demonstrálandó hadd idézzünk Bernholdus református Anakreónjából is passzust, mely az „Akartam Átridákról / s Kadmoszról is dalolni” (Devecseri G. ford.) sort írja fölül keresztény szempontból: „Szent Pált s a prófétákat/ akartam énekelni”.

(A LISTÁK)

A számomra alig 'telesnek tűnő középkori és bizonyosan hiteles humanis