Irodalmi Szemle, 2004

2004/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: Anakreón redivivus

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

ta-reneszánsz tradícióval folytatott szövegpárbeszéd valószínűleg terjedelmi o- kokból igencsak vázlatos feltérképezése után a munka lazább szövésűvé válik mind, ami a kronológiai elgondolást illeti, mind pedig, ami a világirodalmi hatás- történet szálának elejtésére vonatkozik, s gyakorta a költői önreprezentáció és énformálás kísérőjelenségeire korlátozódik. Mindez a Ponori Thewrewk-féle sokszínűség jegyében zajlik. Nevek egész sorát említhetnénk még (pl. az árkádista olasz Paolo Rollit, az angol Cowleyt, Gayt; a svéd rokokó klasszikusát, a nagyszerű Bellmant; a rokokó szellemesség francia atyját, Alexis Piront; Lessinget, Goethét stb.), filológusi listák hatás- és allúziótörténeti katalógusok egész garmadája készült el már, s talán készül is. Izgalmas kérdésként vetődik fel (s ezt Ponori Thewrewk 1885-ben megjelent művének hatástörténeti szekciója, mely egyébként a zenére és a képzőművészetekre is kitér, már nem válaszolhatta meg), hogy vajon a Szepes Erika által aprólékosan feltérképezett huszadik századi magyar irodalmi hatásnak van-e (lennie kell), és miféle világirodalmi dimenziója van. Kovács Endre a Világirodalmi lexikonban pl. Y. Winters angol költőnél talál Anakreón-nyomo- kat.

(FORDÍTOTT ÉS HONOSÍTOTT ANAKREÓN)

A magyar hatástörténet mellőzi a fordítások értékelését, ez még várat magára. A legkorábbi magyar Anakreón Rájnis József volt, s a fordítástörténet e fejezete 1781-ben kezdődik, az első teljes magyar Anakreón Zechenter Antal olvashatatlan, Csokonai által is kritizált műve 1785-ből. Kazinczy, Ráday Gedeon, Földi János, Dayka Gábor, Révai Miklós, Csokonai nyomvonalán jutunk Ponori Thewrewk Emil (1885), majd Devecseri (1962) teljes magyar Anakreónjáig.

Szepes Erika könyve magyar hatástörténeti részének elején ugyancsak Ponori nyomán halad, kiemeli a hatástörténeti folyamat máig érdekesnek mondható artikulációit. A kronológiai aspektusok továbbra is érvényesülnek, a fókusz jobbára az ismertető leírásra esik. Virág Benedek vagy Berzsenyi Dániel kapcsán vethetnénk föl például a fordítás- és a célszövegbeli önállóság határainak kérdéseit, górcső alá véve azt a különös adaptatív technikát, melyben a sajáttá tevés és sajáttá levés játékai érdekeltek. Ugyanezekkel a szerzőkkel lehetne cáfolni az anakreóni költészet monoton tematikáinak elburjánzásáról kialakult filológusi nézeteket. A szöveggenerálás toposzként kezelt Anakreón-emblémája náluk a költészetesztétikai gondolkodásmód létesztétikává desztillált világában potens. Virtuózak Fazekas Mihály retorikai megoldásai is. Sokatmondó Ungvárnémeti Tóth László (és itt befolyhatna a kései alteregó, Weöres Sándor!) megjegyzése egyik görög nyelven írt anakreóni verséhez, miszerint az anakreóni versben semmi nagyot nem illik keresni, az se baj, ha a vers nem szép, csak édes legyen, s innen már csak egyetlen lépés a Kisfaludy Sándornál „rózsapártát” fonó „dalos” klasszikus alakjáig.