Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET ra utasítottak volna, - s az iszonyú fájdalmakkal küzdött szenvedő 21. óra alatt töké­letesen megmenekvék veszélyes bajától. Priessnitz azt véli, hogy ez volt az utolsó kő a báró veséjében, de maga a beteg az ellenkező borzasztósága felől némileg aggódni látszik, noha ezen krisis óta szemére sokkal jobban lát mint azelőtt” (13b). (A továbbiakban szemtanúnk arról ír, hogy a báró nem Gráfenbergben, ha­nem a közeli s „Bártfához igen hasonló Freywaldauban lakik” mégpedig Franké számtartó özvegyének házában: „egy czifrátlan bútorozatú szobát tartván önmaga, egyet legénye számára”. A „csendes jó természetű” Jánosról így emlékezik meg emlékiratírónk): WESSELÉNYI HŰ SZOLGÁJÁRÓL „Megszokott urát - mint mondani szeretik - gondolatában is értvén, annak messze elágazó, gyakran igen terhes, s fárasztó dolgait a legügyesebben végezi, őt hosszas fájdalmas betegségeiben nem ritkán éjeken át is gondosan ápolja, s főleg ek­kor, valamint más kedvetlen időkben is parancsolója türelmetlenségét, kisebb na­gyobb - de soha túlságos szeszélyeit, mint borúból hamar derűre változó tüneménye­ket, békésen s egykedvűleg tűri, mi cselédben valódi erőny (erény) az esetre, ha ura lelkén többször ömlik el derű, mint viharos ború... - ellenkező esetben a gyáva tűrés, még szolgában is legnagyobb bűn. - Hogy János a legbensőbb vonszalommal (!) tiszteli és szereti urát, s hogy ezelőtt ő viszont a legnagyobb kegyben és becsülésben áll, bizonyítja azon hosszas 20 év, mellyet nála szolgálva töltött el” (14b). (E hűség akkor nő a hétköznapi méretek fölé, ha figyelembe vesszük, hogy János „hitves társát, ismerőseit és Zsibón pusztuló kis jószágát” már több év óta nem láthatta. Földijének - erdélyi emlékiratírónknak - nem csak a kínzó honvágy­ról panaszkodott): „Amint sopánkodó beszédéből kivevém, legfontosabb sérelmei közé tartozik, az igen terhes vízcura használata, mellyre egyéves köszvényének gyakori látogatása miatt szorétaték a báró által, s minthogy a lassan javító gyógymódot már leikéből el­unta, igyekszik annak terhesebb oldalait, a mennyire lehet lerázni a nyakáról. Az e részben türelmetlen János - a mint azt önmaga beszélé nekem - gyakran időnek előt­te - néha pláne száraz testtel búvik ki a pokrócz fogságából, minek elérésére olly ra­vasz fogással él, hogy ugyanazon időben izzadó urát, ön tökéletes izadottsága felől törekszik elhitetni, ha korának látszó kádba menetele kétségbe vonatik. lm a hűséges szolga! E részben sem urát, hanem inkább önmagát csalja! - A zuhanyolást még az izzadásnál is erősebben gyűlöli, s mikor csak lehetett, szívesen kikerülé ezen vízi os­tort, mellynek csapásitól télére fölmenté őt engedékeny ura” (15b). WESSELÉNYI LELKÜLETE (A 16a oldaltól kezdve „a következő sorok úgyszólván egyedül a lélek mun­kássága körére leendnek szorítva, a mennyiben ez főleg most a báró életével hatá­ros”. Szemtanúnk két hónapi gráfenbergi szállásolás után október végén

Next

/
Oldalképek
Tartalom