Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - NEMZET ÉS EMLÉKEZET - Dr. Kiss László: Egy szemtanú vallomása az „árvizi csolnakos” graefenbergi kezeléséről

NEMZET ÉS EMLÉKEZET

Freywaldauba költözik, Wesselényi közelébe, hogy egyrészt levélírásban, felolvasásban segígségére legyen - az egyre korábban beköszöntő hosszú estéken Wesselényi nem erőltethette maradék látását! - másrészt hogy „gyakori együttlétünk következtében belső életének nagyszerű világába is mélyebbre pillanthaték”).

„Wesselényi lelkülete öszvegének szíve és elméje nagyságának, szóval minden erőnyének, sőt érdemlett dicsőségének s méltatlan balsorsának is basisa és centruma: a szabadságot föltételező nyilvánosság grammaticai és philosophiai ér- telméhöz is olly közeljáró nyíltság - nyíltszívüség, őszinteség, egyenesség, (az az természetesség), — mint az alattomos sötétség, rablánczokat fűző zsarnoklat, bűnös titkolódás, kétszínű csalás, ámítás, rossz-szívűség - szóval a legtöbb legnagyobb erkölcsi és politicai vétkek tömegének ellenkezője, s így méltán az erőnyök legfőbb erőnye” (17a).

„A honn és közhelyeken egyiránt nyílt Wesselényi, hónában megalapítani, táplálni, megerősíteni kezdé a törvény által sem korlátozott nyilvánosságot, s a sötétség vak bálványozói által, már egy évtized óta üldöztetik... teste elzáraték, s így a lélek tárt kapujára, az ajkakra terhes békók vettettek. - A bárónak márcsak im- posant érczszilárd testalkata sem, annál kevésbé illy erős gyökereken álló, s függetlensége érzetében büszke lelkülete, épen nem arra való, hogy... hízelegve csúsz- szék másszék és szíve helyett csupán tüdejéből beszéljen. Nem! őt az isten miként az elefánt lábát örökös egyenességre s hajthatatlanságra teremtél sőt nem is úgy néz ki mintha teremtették volna, hanem mintha neki kellene teremtenie világokat, vagy legalább szabad hazákat és nemzeteket” (17b).

„Wesselényi, mint minden őszinte ember, a valóhoz és igazhoz kimondhatatlan hűséggel ragaszkodik, mi a körülményektől különféle érdekektől áthálózott nyilvános és magánéletben, súlyirányosan megegyeztetve, igen nagy ritkaság. S e- zért ő nem tartozik azon makacs, kiállhatatlan vitázók sorába, kik, bár ellenkező o- kok által meggyőzetve, saját állításaikat, elveiket leginkább álszeméremből, még az igazság szent érdekében sem áldozzák föl, - sőt mint tapasztalám a különböző véleményűekkel egyáltaljában nem, s még csak barátival sem igen szeret vitázni - kivéve a közhelyek harczfövenyét. De ha valamelly tudása koréhoz tartozó, főleg fontosabb tárgyról kölcsönös beszélgetés közt értekezik is, azt olly tiszta, olly dy- dacticus alakban, olly helyes okokkal támogatva adja elő, hogy állításai valósága felől, lehetetlen a hallgatónak, a legtöbb esetben - tökéletesen meg nem győződnie” (18a— 18b).

MEGSZÜLETIK A „SZÓZAT” TERVE?

„Emberbaráti jószívűség, a kebel legszentebb tárgyai iránt kitartó és hő érzelem, - igen mély gyökerei Wesselényi keblének... balsorsának ürömpoharai mellett sem hallod őt soha, csatavesztett hősként sopánkodni, pityeregni, sőt inkább a diadalmas öntudat, s az abból származó lelki vidorság derűjét, hogysem a leverettség vagy csüggedés kínos, de gyáva érzetét látod még most is egész valóján átömölni.