Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Popély Gyula: Egy nemzetség kilenc évszázada a történelemben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Egy nemzetség kilenc évszázada a történelemben Selmeczi Elek: Királyi fold Selmeczi Elek felvidéki származású szerzőnk posztumusz kötetét - a Királyi földet - lapozgatva meglehetősen különös hangulat keríti hatalmába az olvasót, főleg akkor, ha az maga is történész, és így van némi fogalma arról a kötetben tárgyalt kilenc évszázadról, amelyen át egészen napjainkig végigkövethető egy nemzetség sorsa és története. De mégis, miről is szól valójában ez a munka? Talán nemzetség- vagy családtörténet, valamilyen genealógiai kutatás sommája, nemzetünk hányatott történetének végigpásztázása vagy valami hasonló? Nos, maga a szerző is megkísérli megfogalmazni, meghatározni az elérni óhajtott célt. A könyv 216. oldalán imigyen vall: „A múlt soha nem szűnt meg létezni életemben (...) »Repülj lelkem, keresd meg hazádat!« - írja Babits, s így vágtam neki életem talán utolsó szellemi kalandjának, hogy a történelemnek ezt a parányi metszetét, családom múltját okmányokból, életük tárgyi bizonyítékaiból, mások emlékezéseiből megpróbáljam felderíteni.” Könyvének egy másik fejezetében pedig szerényen - csaknem önigazolásképpen - így fogalmaz: „Könyvünket amúgy sem tudományos dolgozatnak szánjuk, inkább csak afféle szellemi kalandozásnak régi századokban, az elődök nyomát keresve (...).” A könyv tehát az elődök nyomának kereséséről szól. A szerző - saját bevallása szerint - azért kezdi nyitogatni „az emlékek ládáját”, mert látni szeretné, hogy nemzetsége a kilenc évszázadnyi rengeteg idő alatt hozott-e valamilyen hasznot nemzetének és a hazának? A könyv tehát - ahogy a szerző fogalmaz - amolyan „szellemi kalandozás”. Kalandozás ez térben és időben, témában és stílusban egyaránt. Műfajilag sem beszélhetünk egységes kompozícióról, mivel a szövegnek és a mondanivalónak helyenként tanulmány jellege van, máshol szubjektív elmélkedésbe csap át, sok helyütt pedig hipotézisekkel próbálja oszlatni a történelmi homályt. Ami a könyvben eleitől végéig állandó és változatlan, az a feltétel nélküli ragaszkodás a nemzetséghez, a nemzethez és a hazához, és mintegy ráadásként a Felvidék megkülönböztetett szeretete. Bars és Gömör az a történelmi fészek, amelyet a Balogh nemzetség különböző ágai szűkebb pátriájuknak tekinthettek. A szerző családfája szempontjából Barsfüss a punctum saliens, vagyis a dolgok lényege, az „ugrópont”, amelyhez a nemzetség leszármazottai mindvégig tudatosan ragaszkodtak. Minden nemzetség- vagy családtörténet a legelső ismert ős meghatározásával és bemutatásával kezdődik. Ezt az eljárást követi szerzőnk is most bemutatott könyvében. Megtudjuk, hogy az eredetileg Gömörben meghonosodó Balogh nemzetség első ismert felmenője egy Thüringiából all. században Magyarhonba menekült Friedburgi Altmann nevű „páncélos lovag”, akit Szent László királyunk fo
