Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Popély Gyula: Egy nemzetség kilenc évszázada a történelemben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE gadott be és juttatott birtokadományhoz Gömör vármegyében. Altmann lovag befogadása, letelepedése és birtokhoz juttatása ürügyén azonban a szerző komoly tanulmányt kerekít, amelyben felvázolja a magyar nemesi társadalom kialakulásának első évszázadait. Az olvasó alig veszi észre, hogy itt voltaképpen egy magyarrá váló nemzetség kialakulásának a kezdetén vagyunk. A könyv további fejezeteiben is ezzel a megközelítési formával találkozhatunk. A szerző először frappánsan bemutatja a kort, amelybe aztán szépen belehelyezi nemzetségének különböző kiemelkedő történelmi személyiségeit. A könyv negyedik fejezetében például tudomást szerzünk róla, hogy a Balogh nemzetség tagjai már a 12-13. században megtalálhatók különböző tisztségekben az ország politikai és szellemi vérkeringésében. A 12. század végén és a 13. század elején a nemzetségnek ismert egy János nevű tagja, aki 1192 és 1204 között a Szent Benedek nevét viselő szerzetesrend főpapja. A nevezett főapát 1198-ban Rómában is megfordult 111. Ince pápánál; igaz, a pápa mindjárt meg is fosztotta őt főapáti címétől. Amint az események leírásából kiderül, erre meg is volt az indítéka. A Balogh nemzetségből sarjadtak a Széchyek is, akik közül az első országosan ismert személyiség Széchy Miklós királyi tárnokmester, aki egyike volt az 1408-ban megalakuló - az ország 24 nagyúri lovagját tömörítő - Sárkányos Rendnek. A sárkányos lovagok között - amolyan primus inter patesként - Zsigmond királyunk is ott található. A szerző könyve egyéb fejezeteiben is foglalkozik a Széchyek felemelkedésével és befolyásos helyzetével az ország 15., 16. és 17. századi történetében. „A Balogh nemzetségből kiváló Széchyeknek adatott meg az a kivételes hatalom, amelynek eredményeként évszázadokon át szellemi és politikai irányítói lehettek a magyar birodalomnak” - írja a szerző - szerintünk túlozva - könyve 113. oldalán. A Széchyek ott voltak az ország védelmében vívott nagy csatákban, egyházi méltóságokat viseltek stb. Széchy Mária, a Murányi Vénusz neve pedig általánosan ismert mind a történelem-, mind az irodalomkönyvekből. A nemzetség jelentősebb alakjait kutatva a szerző eljut 1563. júliusának 12. napjához. Ezen a napon készült el az az okirat, amellyel az uralkodó bárói rangra emeli „hűséges hívét”, Stephanus Baloghot. Az okirat aláírója nem más, mint Oláh Miklós királyi helytartó és esztergomi prímás érsek. Eszerint a Baloghok voltaképpen nem is Habsburg Ferdinándtól, hanem az ízig-vérig magyar, a Hunyadiakkal vérségi rokonságban álló Oláh Miklóstól kapták a báróságot és az azzal járó javadalmakat. Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy mindezt a hazának tett áldozatos szolgálataikért kapták. E tények ismertetése kapcsán a szerző találóan szögezi le: „(...) A tizenegyedik században magyar földre jött thüringiai páncélos lovag leszármazottjainak, akik vérségi kapcsolatba kerültek több honfoglalás kori onogur, magyar, besenyő és szláv (...) nemzetséggel, és a szerencsés asszimiláció folytán a magyar nemzeti eszme letéteményesei lettek, a tizenhatodik század szerencsés
