Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Sájter Laura: Az Örkény-dráma Európában
KÖNYVRŐL KÖNYVRE redundánsak, a groteszk művilág teljességének viszont elengedhetetlen tartozékai. Ebben az Örkény-drámában sem hiányozhat a művilágon belüli kapcsolat a történelemmel, a keretfunkciót betöltő fényképbetét. A kettősség értéke, az érték kettőssége a Vérrokonokban című harmadik fejezet az epikai előéletet nélkülöző, ennek ellenére epikai jellegű Vérrokonok című mű interpretációja. A groteszk látásmód ebben az esetben oly módon absztrahálódott művilágot teremtett, melynek tartalmi és formai értékrendje következetesen ambivalens. L. Erdélyi Margit a Bokor-lét tartalmiságát a nemzeti és egyéni identitástudatban, illetve az ezt szolgáló fanatikus hitben látja. A dráma „alig-cselekménye” eme identitástudat vállalásának, illetve elutasításának fonalára van fűzve. A formai összetevő taglalása során a szerző az abszurd dráma több formai megoldását is felleli a drámában, de szerinte az ábrázolt művilág a „groteszk szélesebb és egy árnyalattal enyhébb világába”(44.) is besorakozik. A groteszk kettősségek drámájában az epikai-drámai műnemi kettősségen túlmenően felmerül a műfaji besorolás gondja is, melyet egy másik kettősség, a kétszintes dráma műfaji megoldása, ennek kettős szintje, illetve kettős értékrendje érvényesít megnyugtatóan. A drámai szereplők egyrészt a bokorság-mivolt tautológiái, de ugyanakkor ellentétek és különbözőségek hordozói is. Az egyes szereplők ambivalens személyiségjegyeinek, bokori kettősségeinek, illetve a groteszk kisember tipikus vonásainak, észjárásának, párbeszédeinek, cselekvéseinek, magatartásának, viszonyulásainak számbavétele oly kimerítő, hogy elvezet két tragikusan groteszk férfihős szembenállásáig: a fenntartás nélküli hit és a jobbító változásokat előidéző kétely megtestesítőjéig. A szerző a müvilágbeli tárgyak, anyagi dolgok célzatosságát, illetve groteszk kétarcúságát is elemzi. Az interpretáció bizonyítéka egyrészt annak, hogy az Örkényi kettős látás hogyan nyert megfogalmazást a minden formai összetevőt átható groteszk forma által, másrészt annak, hogy hogyan lehet ez a groteszk eszközeivel formált mű egy korszak, egy nemzeti magatartás, a kelet-közép-európai történelem egy szeletének irodalmi dokumentuma. A Kulcskeresők elemzését az Önámítók drámai térben című fejezet nyújtja. A cím találóan megadja a drámai világ megértéséhez szükséges fogódzókat: a szereplők által képviselt tartalmi összetevők eredőjét, valamint jelzi a drámaian szűk tér-, és időkoordinátákat. Az „önámító” fogalmának részletes körüljárása után indoklást nyer a tárgy-, illetve hősválasztás, melynek célja a magyar mentalitás és történelem sajátos jellegének érzékeltetése. Az Örkényi sajátos tériségben megjelenő szereplők a drámai szituáció felállásának pillanatától a főhőshöz, illetve ennek alapszituációit teremtő tettéhez való viszonyulásaikban „valósulnak meg”. Ezeknek a viszonyulásoknak az elemzése során a szerző felrajzolja a szereplők konfigurációját: a középpontban levő Fóris, a tettét átértékelő, megszépítő nagy manipulátor, A Bolyongó, kinek ellenpontja a könyörtelen realitásra figyelmeztető Bodó, illetve a Nobel-díjas tudós. A három nőfigura rokon vonásainak hangsúlyozása éppoly súllyal esik latba, mint karakterjegyeik helyének és funkciójának a megkeresése. Benedek a főhős jellemé
