Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Sájter Laura: Az Örkény-dráma Európában
KÖNYVRŐL KÖNYVRE nek kicsinyített mása, mindketten a kudarc, a bűnbakkeresés hősei. A karakterek rajzában érvényesülő dinamizmus a szereplőket a valóságelv tengelyéről (kivétel A Bolyongó) a manipulátor sikeres stratégiájának eredményeként az örömelv tengelyére sodorja. Ez a dinamizmus a dialógusokban és eseményekben is érvényesül, aminek következménye a drámavilág tetteinek, hőseinek előbb elítélő, majd felmentő, hero- izáló újraértelmezése. L. Erdélyi Margit, mint az Örkény-életmű egészének jó ismerője, nem hallgatja el sem a rokon hősöket, sem ezeknek pandanjait az egyetemes irodalomban. A tágabb összefüggések láttatása teszi érthetővé az Örkény-hősök létének szubsztanciáját: eszmék különböző müvilágok szövetébe süllyesztett képviselői. A Kulcskeresők müvilágának szerkezetét a már említett dinamizmus mellett a zárt tér koordinátái határozzák meg. A zárt térből való szabadulás lehetetlensége groteszk szituációt teremt, melyben egyrészt végbevihető a tervezett tudatformálás, másrészt az értelmezés az országhatárokhoz kötött magyar mentalitás felé, illetve az önámítás világából való kitörés lehetetlensége felé tágítható. A Pisti a vérzivatarban című drámának szentelt fejezet címe: Pistiségünk, a- vagy drámai önképünk a groteszk csúcsán. E fejezetet a szerző nagyobb körültekintéssel, gazdagabb irodalomelméleti és -történeti anyagot felhasználó leíró és összehasonlító elemzésekkel indítja. A Pisti-dráma összetettsége, szintézis jellege, abszurdot és groteszket magas fokon egyesítő müvilága kívánja meg az igényes megközelítést. A megközelítés gazdagsága, sokszempontúsága viszont beárnyékolja a mű tulajdonképpeni elemzését. A bevezetés az abszurdnak, majd a groteszknek a szakirodalomban felbukkanó különböző értelmezési lehetőségeit vázolja fel azzal a kimondott céllal, hogy a terminológiai bizonytalanságokat megszüntesse, illetve hogy a nyugat-eu- rópai és kelet-közép-európai szemléleteket összehasonlítsa. Az irodalomelméleti terminusok értelmezésének, illetve az Örkényi groteszk nyugati és kelet-közép-európai kontextusban való láttatásának az első fejezetben lett volna létjogosultsága éppen a további fogalomzavar elkerülése, illetve a rákövetkező egyedi megvalósulásformák interpretációjának jobb megértetése érdekében. A Pisti-dráma megértése és megértetése különböző fogalmak szétválasztását is szükségessé teszi: így kerül sor a szatíra, a humor, a logikai paradoxon, illetve a stilisztikai paradoxon meghatározására, mely mind az abszurdtól, mind a groteszktől különbözik „a többszempontú szemlélettel, a többszólamúsággal” (78.), a művilág heterogén jellegének megőrzésével, a hősök sorsának viszonylagos statikusságával. Örkény paradoxonjai „korunk alapvető élet-, lét- és hiátustényeit rögzítik” (79.). A továbbiakban a szerző számba veszi mindazokat a világirodalmi analógiákat, melyek bizonyos szempontból korrespondálnak a Pisti-drámával (Camus: Caligula, Beckett: Godot-ra várva, Dürenmatt, lonesco, Franz Kafka), majd kulturális kontextusban hozzánk legközelebb álló szerzők (Milán Kundera, Bohumil Hrabal, Václav Havel, Peter Karvas, Iván Bukovcan) azon műveire tér ki részletesen, amelyek a groteszk vagy valamely összetevője okán párhuzamba állíthatók Örkénnyel. Üdvözlésre méltó a szerző körültekintő, a kelet-közép-európai groteszket mélyreható ismeretek alapján árnyaló és összehasonlító szándéka éppúgy, mint a magyar iro
