Irodalmi Szemle, 2004

2004/12 - Motorcza Gyula: Távoli szerelem

Távoli szerelem

giailag idegen légyotton és ezért felelősségre vonják, akkor és ott eszébe sem jutott. Néhány hétre, hónapra legalább neki is megadatott a boldogság. Utóbb sem bánta meg soha akkori románcát.

Léna vőlegénye szintén orvos és katona volt, ki tudja, hol járt éppen, élt-e még egyáltalán?

Lorenzo nős volt, különösebb érzelem nélkül, inkább társadalmi, mintsem bensőséges kapcsolatban élt feleségével. Az alezredes még egyetemistaként lépett be az Olasz Nemzeti Fasiszta Pártba.

Egy volt a sok közül. Apja, professzor Vincenso Landíni főügyész egyengette fia pályáját, a katonai hivatás rögös útját. Sikerrel. A tehetséges Lorenzót a felső körökben is szívesen látták még Rómában is.

Közben a fogolytábori évek lassan elteltek. Az NKVD-s százados állta a szavát, és a többi olasszal 1946-ban Lorenzo Landíni rs hazatérhetett Itáliába.

Rómába érve nem jelentette a történteket, hanem - leszerelési kérelmének helyt adva - 1947. január elsejével előbb rendelkezési, majd tartalék állományba helyeztette magát.

Visszavonult a családi birtokra a Salemo környéki Monti Picentini szőlő- és borgazdaság irányítására. Követte őt hitvese Donatella asszony, a neves gobelinművész. Nyugodt, sikeres évek következtek a Landíni család életében, gyermekáldás nélkül. A borgazdaság és a textilművészet sikeresen fejlődött, népszerűsödött.

Landíni az idő múlásával úgy gondolta, hogy az ő szovjet kapcsolata is megszűnt. Tévedett.

Az 1968-as nyugat-európai diáktüntetések idején történt, hogy a Landíni cég előtt elegáns autó állt meg. Két jól öltözött, északolasz kiejtéssel beszélő üzletember érkezett, akik korábban telefonon már időpontot egyeztettek Theresával, Landíni titkárnőjével. A cégtulajdonos udvariasan fogadta a klienseket. Amikor hármasban maradtak, a fiatalabbik üzletember kért szót.- Landíni úr! Mi egy nagy céget képviselünk, s nekik 1942/43 évjáratú vörösborra lenne szükségük. - Az évjáratot és a vörös szót megnyomva említette. - Reméljük, hogy Ön a rendelkezésünkre áll.- Nem, nem tartunk ebből a palackozásból! - dadogta Landíni.- Csak törje a fejét, Rómeó, mi ráérünk.

A borkereskedő szólni sem tudott, ájuldozott, a szája széle remegni kezdett, a poharát is feldöntötte zavarában.

Többször gondolt rá, hogy az elmúlt húsz-egynéhány év alatt oly sokszor szervezték át az NKVD-t, hátha lemondtak róla. Nem. Nem szokásuk. Hívják bárhogy, a szervezet precíz, működőképes, alapos. Százszor, ezerszer mondogatta e szavakat: Narodnij Komisszariat Vnutrennyik Gyél. Soha nem tudott szabadulni e négy fogalomtól, még álmában sem.

Lelke mélyén mindig számított erre a randevúra, csak valahogy másként képzelte el.