Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Francesco Petrarca versei (A firenzei Nicola-ushoz, Africa, Scipio álma, A hajóút, Mago halála, Ennius Scipio előtt)
Francesco Petrarca versei A firenzei Nicolaushoz1 (III 14) Hogyha a földműves boldog, látván, hogy a földjén sárgul már a kalász, s szeme menten méri a termést és gazdagságát, mégis dús dombja felé néz, s inkább érc tölgyet szemlél, sátras, busa bükköt, szőlőkacs megszőtte ruhában látja a szilfát. Büszkévé ha a nyájőrzőt jó híre avatja, nyájától meglátja azért a szilaj bikaborjat, mely a virágdús völgykatlanban játszadozik lenn: őt kényezteti csak, simogatja, külön nevet is nyer, s illatozó koszorút sző ékítgetve a szarvát.2 Gondold meg, mily dicsfény száll rám s erre a népre, mily fény éri hazánk! Látván mily rettenetes kínt tűrsz el, s hány csapdát kikerülsz, ha vigyázod a lépted, látjuk, az ellenség retteg s a barát szive kedvel. Csellel a zordon sors sose bántson, a célod elérhesd, hűtlensége, csalárd szava sem - bámulja a férfit benned jóban-rosszban! Áléit Trinacria bízta rád a hajóját most, vásznát s kormánykerekét is!3 Rettentő viharok közepén választják így a vezérlő kormányost s kétes végű csata hadvezetőjét. Vészes időkben nagy tettekre jelölt ki a végzet, el ne feledj engem s minket! Te remény, szeretetláng lobban a szívedben s szívünkben erényed okán, és megkedvelnek a jók s a barátok mind, seregestül, s köztük van, méltán köztük, ki e verseket írta! JEGYZETEK 1 A vers címzettje Niccolo Acciaiuoli, akit Nápolyi Johanna 1352-ben helytartóvá nevezett ki. A gazdag firenzei bankár jeles kultúrmecénás is volt. Az ő meghívására érkeztek Nápolyba Zanobi da Strada vagy Francesco Nelli, akikhez Petrarca verses leveleket is írt. 2 A költő Acciaiuoli nevelői kvalitásaira utal mindvégig, a bikaborjú maga a még serdülő király, akinek nevelését a humanistára bízták. 3 Trinacria Szicília ősi neve: háromszögletűt jelent. Szicília szintén a nápolyi királysághoz tartozott.
