Irodalmi Szemle, 2004
2004/12 - Francesco Petrarca versei (A firenzei Nicola-ushoz, Africa, Scipio álma, A hajóút, Mago halála, Ennius Scipio előtt)
Francesco Petrarca versei AFRICA A tárgy megnevezése, invokáció (I, 1-14) Férfit zengsz, Múzsám, most is,' kit erénye fölékít, harcban rettentőt, a nevét nemes Afrika tette el nem enyészővé megtörten a római hadtól. Kortyolhassak a szent forrásából Helikonnak,2 ezt kérem, Múzsák, s édes gondom mi lehetne: méltó dalt költők! Fortuna baráti vidéken rétet, forrást és roppant sík csöndjeit adta, dombhátat, folyamot s ámydús erdők nyugodalmát, ámde ti ihlessétek a versírásra a költőt!3 És te, te is, te a föld legfőbb bizodalma-reménye, mennyek dísze, te is, ki legyőzted az isteneket mind és Herebust (így tartja e kor), s ámbár makulátlan, mégis, lám, öt széles seb csúfítja a tested, legfőbb égi atyám, pártolj!4 JEGYZETEK 1 Az eposz főhőse Publius Comelius Scipio (Kr. e. 235-183), aki 211-ben Hispánia főparancsnoka lett, majd 205-ben kiűzte a karthágóiakat Hispániából és konzuli rangra emelkedett. 204- ben szállt partra Afrikában (innen az Africanus maior melléknév), 202-ben Zamánál legyőzte a karthágóiakat, s így diadalt arathattak a rómaiak. A múzsa itt Calliope, az elbeszélő költészet védnöke és ihletője. A szerző azért kéri ismételten a Múzsát, mivel Scipio történetét már feldolgozta Quintus Ennius vagy Titus Livius, illetőleg mivel egy tipikus eposzkezdettel él, akárcsak Vergilius: „Fegyvereket s férfit dalolok". A Scipio-hagyományra később számos legendaszerű elem rakódott: később Jupiter gyermekeként tartották számon, vagyis isteni eredetet tulajdonítottak neki (Polübiosz szerint maga a Cornelius-család arisztokratikus önigazolásáról van „csupán” szó). Az ifjabb Scipio alakja a kultúrtörténeti hagyományban már krisztológiai aspektusokat is magára ölt. 2 Helikon a Múzsák és Apolló lakóhelye, a Helikonon található Hippocrene nevű forrást Pegasus, a szárnyas ló patája fakasztotta. 3 Petrarca Vaucluse-t is gyakorta nevezte Helikonnak. Az Africa című eposzt a filológiai hagyomány szerint itt kezdte el írni 1338-ban vagy 1339-ben. 4 Fohász Jézushoz, aki legyőzte a poklokat (Erebust), és ártatlanul viselte el az öt sebet a keresztfán. Scipio álma1 (II, 279-311) Kínzó fájdalmát nem tudván megzabolázni, könnyei és szava is megtörték apja beszédét: „Jámbor atyám, mily búsan szólsz! Ez lenne a sorsunk?
