Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZALATNAI REZSŐ - Fónod Zoltán: „Nem én voltam a kalandor, hanem a történelem...” (Megkésett beszélgetés Monoszlóy Dezsővel, a 80. születésnapja ürügyén)
Száz éve született Szalatnai Rezső * Kalandos életed volt, ezt magad hoztad így össze, vagy csupán „ társrendezője ” voltál annak, amit a sors reád kimért? Budapest után Pozsony, majd Újvidék, illetve most már több mint húsz éve Bécs következett. Mindig magyar íróként, és sohase másként.- Erre a kérdésre az ES-nek 1994. január 14-én egy teljes oldalon válaszoltam Nem én voltam a kalandor, hanem a történelem címmel. Dormán László kitűnő vajdasági fotográfus és újságíró ezzel kapcsolatban azt a kijelentést kockáztatta meg, Monoszlóy közel száz éve bolyong a Kárpát-medencében. A Benedek Marcell-féle irodalomtörténelem kevesebb humorérzékkel, de a valóságot jobban megközelítően úgy értékelte ugyanezt: „hányatott élete volt”. * Könnyed stílus és elegancia jellemzi a szlovákul megjelent az Égetett sien- na című kisregényedet. Ez a gyatra fordításon is „ átüt”. Nem gondoltál soha arra, hogy ezt az „ egy szerelem történetét” (eltekintve a hozzásorolt két kisprózától) újra megjelentesd? Megkérdezném azt is, megjelent-e ez a kötet magyarul? A Magyar irodalom lexikona (1965) szerint a Budapesten írt kisregénynek csak a szlovák nyelvű kiadása létezik. (A kötet egyébként szlovákul Siena pálená címmel 1947- ben jelent meg, a - szlovák - Bibliotéka Kiadóvállalat által gondozott sorozatban, Selma Lagerlöf és Balzac társaságában.)-Örökbefogadó apám dr. Maczke Károly nevét a nevembe szőtt nagy M. betűvel haláláig viseltem. Őt 1920-ban fiatal kúriai bíróként a lakáshivatal elnökségével bízták meg. Erről az időről egyébként Zilahy Lajos írt egyik regényében, A földönfutó váróiban, hogy az elnök úr a Párisi vagy Váci utca egyik palotájában trónol, mialatt a vagonban lakók ezréről kellene gondoskodnia. A negyvenes évek elején, feltehetően először, kettejük találkozására is sor került. Zilahy mentegetőzött, hogy az akkori színhelyen sohase járt, harmadkézből kapta az értesülést. Apám akkor is aszketikus puritánságáról volt közismert, megbocsátóan legyintett az írói füllentésre. Az Égetett sienna egyébként magyarul is megjelent, a Múzsa Kiadónál, 1944-ben, egy példányával most is rendelkezem, a többi példány sorsáról nem tudok, ha jól emlékszem, a washingtoni Nagy Könyvtárban találkoztam vele utoljára. A szlovák kiadásról homályosan valami olyasmire emlékszem, hogy az egész sorozat egy kommunista, „etikai” szűrőn fennakadt, és zúzdába került. Ami az újramegjelentetésére vonatkozik, aligha tartozik az elsőrendű fontosságúak közé, annyi mást inkább megilletne az újrakiadás lehetősége. * Az Új magyar irodalmi lexikon szerint jogi diplomád (1946) megszerzése után „ 1946-68 között Pozsonyban mint kőműves, bányász, tengerész, tanár, rádiószerkesztő, kiadóvállalati igazgató ” dolgoztál. Nem nagy „ szentségtörés ”, ha ezeket az állításokat értelmezni szeretnénk? A tengerész és a kiadóvállalati igazgatói munkakör okoz némi tanácstalanságot. Egyáltalán, a tengerész ezeket az éveket juttatja az eszedbe?
