Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Bereck József: A foltozóvarga (Részletek egy készülő meseenciklopédiából)
A foltozóvarga így Alfonz bácsi sem, aki Benyovszky Mórictól ihletetten Madagaszkárra szökött, ám itt rezzenéstelenül ül a hintalován, s a Görcs nagyapa, hatalmas bajszával szinte pattogtatva azt mondja, egy vasat se kapsz, amíg meg nem halok, ezt jegyezd meg, te csirkefogó, de Alfonz bácsi csak mosolyog, egy kissé eltűnődve mosolyog, mintha éppen azt latolgatná, mivel üsse agyon Amália nénit, kisfejszével-e vagy piszkavassal, s a megboldogult nagynéni bájosan mosolyog a pesti szolgálóéveiben a nagyságától kapott fehér napernyő alatt, Mihály bácsira mosolyog, akivel tíz évig pörös- ködött a csalánnal benőtt régi kert miatt, és Mihály bácsi ugyancsak mosolyog, valamennyien mosolyognak, egytől egyig, és ez így van rendjén, egyetlen paprikás csirkét vagy rántott pontyot sem sikerült soha közösen elfogyasztaniuk, de a családi albumban reggeltől estig együtt vannak, hétről hétre, évről évre, ezért mondom hát, hogy a családi album nagyszerű találmány, nélküle a család tulajdonképpen nem is létezne, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen albumot vesz valaki, a lehető legvasko- sabb legyen, hogy azoknak is jusson benne hely, akik majd csak ezután jönnek, családi albumon spórolni csacsiság, áldatlan következményei lehetnek, hiszen azoknak, akik ezután jönnek, olyan érzésük támadhat, hogy nem megfelelő családba kerültek, s bár manapság már régóta a videofelvételek vagy újabban a digitális fényképezés divatja járja, az a legjobb, ha kék bársonnyal bevont albumot vesz valaki, aranyozott kapocscsal, az ilyen mindenkire kellő hatást tesz, mindenki számára azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy simára borotvált, kibodorított, ünneplőbe öltözött, azaz példás emberek közé tartozik, olyan társaság ez, amely arra kényszeríti az újonnan érkezőket, hogy maguk is illően megfésülködjenek, tiszta inget öltsenek, s csak azután fojtsák meg Hedvig nénit a ruhaszárító kötéllel, amit nyugodtan megtehetnek, nem kell aggódniuk miatta, nem történik semmi, bárhogy legyen is, ott maradnak szépen mindnyájan a fehérnemüs szekrényben a hálóingek és az új pámahajak között, és mosolyogva fognak szembenézni azokkal, akik utánuk jönnek, mert az albumban még sok az üres lap s a fotográfusok mindennap elkattintják a masinájukat. Ű űrsütemény (Anyu keze) Anyunak fehér a keze és olyan ügyes, hogy csillagokat is tud vele csinálni. Tésztát gyúr, fogja a metszőformát, és sorra gyújtja meg a csillagokat. A tepsi feneke a sötét égbolt.- Én rakom fel őket, egyedül én! Ne görbítsétek meg a sarkaikat! A megsült csillagocskákat anyu leszedi az égboltról és megszórja porcukorral.- Vehetek belőlük?- Hát persze. A csillagocskákat nagyon szeretem. Fénylenek és vanília illatát árasztják. Akárcsak anyu keze. Amikor eloltogatom őket, édesen ropognak a fogam alatt. S már nincsenek is! Csak a vanília illata marad.
