Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Alabán Ferenc: Európaiság és irodalmi integráció (tanulmány)
Alabán Ferenc körének elő- és főleg utótörténetéhez kapcsolódva vázolja fel a náci újjáéledés veszélyének drámai tényét. Ezért fogalmazza meg újra és újra a Thomas Mann-i formulát: „Európa, vigyázz!”, illetve: „Európa, védekezz!” Az írói törekvéseket is kifejező monumentális tanulmánygyűjtemény egységes szerkezetű akkor is, ha a besorolt tanulmányok nem egy időben keletkeztek. Maga a szerző írta: „A könyv ... lényegében készen volt már 1963-ban. Első fejezetei 1961-ben íródtak, és a továbbiak 1963-ig folyamatosan jelentek meg a csehszlovákiai magyarság folyóiratában, az Irodalmi Szemlében. E könyv mégis kétévi késéssel jelenik meg. Miért? Egyszerre, befejezetten akartam közreadni az egészet ...”. Fábry szándéka volt, hogy megakadályozza a szétszóródás lehetőségét, ezért a számos dokumentumból álló kötet egységes vonalvezetést kapott, bár műfajilag a megszokott kategorizálással nem lehet beskatulyázni. Leginkább figyelemre méltó, hogy Fábry emberi törvénnyé tudta emelni legjobb eszméit és műfajt teremtett az életével, magatartásával, írásaival. Egyedülállót hozott létre, mert kisebbségi sorsból hadakozott a magyarságért, majd a fasizálódó korban a legbátrabb európai szellemekkel alkotott egységet. 1967-ben, a hetvenéves stószi író tiszteletére, életműve legjelentősebb írásaiból állított össze Simon István egy tanulmánygyűjteményt Hazánk, Európa címmel. Az itt felmutatott európaiság a címadó írásban fogalmazódik meg a történelmi tényeket is figyelembe véve: „Aki hazát veszít, még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkötelezőbbet: Európát ... Mi Trianonnak kétszeres árat fizettünk: hazát vesztettünk, egy eddig volt történelmi és földrajzi valóságot, és egyben hazát kételkedtünk: egy illúziót. Ettől a pillanattól kezdve új sors és új törvény élt bennünk, a megújhodás kényszere: változni!” Ez a változás hozta meg a látóhatár kiszélesítését és a kisebbségi sors új lehetőségét: „A mi árvaságunk itt kapaszkodott Európába ... A kiindulóponton Európát vállaltuk: a miénk tehát minden tünete, kihatása, sorsa és gondja. Európa nehéz haza. Ha veszélyben van: az emberiség sorsáról van szó. Mi Európát emberségvonatkozásai miatt vállaltuk Az 1936-ban írt cikk kitételei, hangulata és felelőssége nem véletlenszerű diagnózist jelez. A fasizmus megerősödése, a háborúra való készülődés, a nacionalizmus embertelenségei kiváltják Fábryból a szellem védekezését, a vox humana szerepének és feladatának tudatosítását. A magyarságot és egyben Európát féltő gondja tettekre sarkallja: „Európát mai valósággá kell segíteni: tömeghumanizmussá, tömegkultúrává, népvalósággá ... Aki ma Európát mond, az ma forradalmi értelmet nyilatkoztat ki. Régen és ma egyformán: igazságtörekvést, igazságtevést ... Forradalomban élünk, másult és másító magyarság vagyunk, mert korszerű Európát akarunk ... Itteni magyar küldetésünket ma csak ez nyugtázhatja.” Fábry Zoltán gondolkodásának folytonosságát jelenti az európaiság eszméje abban a közegben, amelyben a szemlélettágítás igénye (már a húszas években) megjelent és hatott. A vox humana szlovákiai feladata lett az a motiváló erő a két világháború közötti időben, amely változást eredményezhetett az egész magyar szellemi atmoszférában, mivel az európai magyarság gondolatát korszerűen telje
