Irodalmi Szemle, 2004
2004/11 - Alabán Ferenc: Európaiság és irodalmi integráció (tanulmány)
Európaiság és irodalmi integráció sítette ki, s nemzedékek élték meg küldetése értelmét. Európa „embervonatkozásainak” hangja és küldetése összecseng az európai magyarság lényegével, melynek alapján Fábry Zoltán az adott történelmi helyzetben elsőként vállalta a magyar értelmiségiek közül az európaiság gondolatát. >1« * * Itt és most a sajátos transzszilván gondolat és Fábry Zoltán szellemiségének aktualitását és nyitottságát érintettük. Mindkét jelenség jó példája annak, hogy Ke- let-Közép-Európa magyar nemzetiségei az európaiság és az emberi egyetemesség eszméihez is megtalálták az utat. A sort folytathatnánk nem csak erdélyi és felvidéki példával, mivel a téma vitákat és eszmecseréket váltott ki a két világháború között és 1945 után is a kisebbségi magyar körökben. Csupán megemlítjük, hogy a vajdasági magyar szellemi életben folyt ez irányú vita tanulságai a húszas-har- mancas években Szenteleky Kornél és Szirmai Károly tanulmányaihoz fűződnek. A „helyi színek elmélete” problémakör, mely a vita központjában állt, annak a tisztázására is jó volt, hogy a létrejött vajdasági irodalom a regionális hagyományokat képviselje-e vagy egyetemes feladatokat vállaljon magára. E kérdéskör valójában e kisebbségi irodalom fejlődési fokozatait és szinte egész történetét befolyásolta és áthatotta. Csak az Új Symposion alkotói generációjának a fellépése jelentette egyértelműen és meghatározó módon ennek az iordalomnak az egyetemes tájékozódáshoz való fordulását. A kisebbségi magyar irodalmakban a regionális programok megszületése - mint azt az erdélyi, a felvidéki és a vajdasági példák bizonyítják és tanúsítják - a történelmi kényszerhelyzet eredménye volt. A kialakuló kisebbségi irodalmak a megfelelő országrész (régió) kulturális hagyományaira alapoztak és támaszkodtak, ugyanakkor kapcsolatban maradtak a magyar irodalom általános törekvéseivel és áramlataival. Nemcsak a deklarációk szintjén érvényes mindez, hanem az irodalom eszmei és poétikatörténeti alakulásának vonalán is. A kisebbségi magyar irodalmak mozgalmainak és irányzatainak (realista törekvések és avantgárd áramlatok, valóságirodalmi és szociográfiai elemek, szövegalkotó és műfaji kísérletek...), továbbá költészeti és prózai kísérletező magatartás-változatainak megvannak a párhuzamai az anyaországbeli irodalomban. Irodalomtörténeti tény az is, hogy a kisebbségi magyar irodalmat meghatározóan több szál fűzte a magyar nemzeti irodalom fejlődéséhez, mint a velük egy államban fejlődő „többségi nemzet” irodalmához, mivel ez utóbbiakhoz elsősorban művelődéspolitikai szálak fűzték a kisebbségi magyarságot. A kisebbségi magyar irodalmak kapcsolatainak, irányainak és poétikai-műfaji kontextusainak vonala beilleszthető egy általánosabb és szélesebb ke- let-közép-európai irodalmi fejlődéstörténeti hasonlóságok és feltételek keretébe. * * * Befejezésként ismét tágítjuk a kört, mivel az anyaországbeli irodalom szemléleti kérdésének alapjait érintő problémát vetjük fel. A magyar nemzeti irodalom és a szélesebb (egyetemes) irodalmi kontextus irányultsága ugyanis a magyar iro
