Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - L. Erdélyi Margit: A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában (tanulmány)
A gondolat szabadsága és veszedelmei drámában nek. A végső ítéletet megelőzően is szolgáltatott okot a konzisztóriumnak a kivégzésre, a halálos ítéletre. Élete nagy paradoxona, hogy a katolicizmusnak hátat fordítva, alapjában véve a kálvinizmussal megegyező, mintegy annak továbbgondolt tanait hirdetve jutott el a kivédhetetlen kirekesztésig, a tragédia végső pontjára. A dráma történelmi korpusza elénk tárja, s maga a drámaszöveg kifejti azt a fontos ismertanyagot, miszerint az evangélium tanai, amelyek a „piros szív nyitott tenyéren” szimbólum jegyében indultak, időközben a hatalmi gépezet működése folytán, a tiltások, a följelentések, a kínzatások folytán ellenkező előjelet kaptak a tömegek szemében. Szervétnek ez is komoly lelkiismereti gondot okozott. Sorsának tragikus végkifejletét Sütő András gondosan előkészíti, a tragikum kibontását a feszültségteremtés függvényében gradálja a műben. Noha mindkét drámai főhős végső soron ugyanabba a domináns esztétikai minőségbe sorakoztatható be, tudniillik a tragikusságba, mégis különbséget kell tennünk a motiváló funkciójú etikai vétségek és erények aspektusainak vizsgálatakor. A hirdetett vagy kivívott eszme pedig- mint láthatjuk - sokarcúsága és bonyolultsága folytán nem törvényszerűen azonos az igazsággal, különösen nem, ha annak valakik kisajátítói lehetnek. Meggyőződésünk azonban, hogy a megszületett érték ezúttal is öntörvényűén tovább él, hogy szolgálja a szellemet, a világot. JEGYZETEK 1. Megj. A drámából vett idézetek feltüntetett oldalszámai a következő kiadványra vonatoznak: Sütő András: Színművek. Madách Könyvkiadó, Bratislava 1989. 2. Vö. Komlósi Annamária: Nem vagy egyedül. Osiris Kiadó, Budapest 2002, 82. o. 3. Vö. Józef Tischner: A dráma filozófiája. Európa Könyvkiadó, Budapest 2000, 8. o. 4. Vö. Peter Szondi: A modern dráma elmélete. Gondolat, Budapest 1979, 12-1A. o. Konflis, ceruzarajz, 1917
