Irodalmi Szemle, 2004
2004/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vajda Barnabás: Az irodalmi siker természetrajza
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Az irodalmi siker természetrajza Elek Tibor: Fényben és árnyékban című kötetéről Mint minden gyűjteményes kritikakötetnek, a Fényben és árnyékban címűnek is az ad értelmet, hogy a folyóiratban publikált vagy konferencián előadott bírálatok, esszék, interjúk stb. megpróbálják fölvenni a versenyt az idővel. Komoly kihívás ez. Sikerül-e, sikerülhet-e a szerzőnek nyolc-kilenc esztendő írásait egymás mellé sorakoztatva hiteles és olvasható irodalomkritikusi összegzést, esetleg hitvallást építenie? Az irodalmi siker természetrajza alcímet viselő kötet - amely nyilvánvalóan csak egy bizonyos, meghatározott szempontú válogatás Elek Tibor 1996-2004 közti kritikusi-irodalomtörténészi munkásságából - inkább hitvallást sugall, mint összegzési igényt, s mint ilyen, erősen személyes hangú munka. Nemcsak azért, mert Elek tisztában van a műbírálói helyzetből adódó természetes korlátokkal (például a bármely irányú érintettség kikerülhetetlen szubjektivitásával), és ezeket bátran föl is vállalja, hanem azért is személyes, mert könyvében kifejtett alapos, végiggondolt nézeteit olvasva fokozatosan elhomályosulnak a céltárgyak, az általa firtatott eredeti irodalmi művek, s végül csak a kritikus marad. Pontosabban az ő csak ilyen módon megfogalmazható credója. Egy irodalomkritikus ugyanis elsősorban más művek, más szerzők és más kritikusok relációjában értelmezhető, önmagában aligha. Hiába szól tehát ez a barátságosan vaskos könyv az irodalomkritika általános helyzetéről, felvállalható alapállásokról, egymásnak feszülő kánonokról meg a betegesen szekértáborosodott magyar irodalmi közéletről, hiába ve- séz ki körülbelül ötven ismert és kevéssé számon tartott írót-költőt, s folytat le egy tucatnál is több beszélgetést - végül minden Elek Tiborhoz tendál. A Nyitányban az ő aktuális kritikusi hozzáállását olvashatjuk, a Szólók és dialógusokban ő tárulkozik föl esszéíróként, három további részben (Prózai futamok, Lírai dallamok, Kritikus akkordok) ő mond bátor véleményt, a Duettekben és a Kánonokban ő beszélget figyelmesen, legvégül pedig még meg is interjúvolják. Elek Tibor nagyon sok mindenről ír a cím metaforikus és az alcím tudományos igényű keretein belül, köztük olyan, számomra meglepő problémáról is, mint
