Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Turczel Lajos: Anton Straka teljesebb portréja
Magyar irodalom Csehszlovákiában a két világháború között Tudni keli azt is, hogy Vécsey Zoltán nagyon közelről ismerte Strakát, ő is pap volt, premontrei szerzetes és középiskolai tanár. Lehetséges, hogy Straka a legkedvesebb tanítványai közé tartozott, de 1918—19-es magatartása miatt megharagudott rá. Ráadásul 1918 után Vécsey is otthagyta a papságot és a Kassai Naplónál, majd a Prágai Magyar Hírlapnál végzett fontos szerkesztői teendőket. A Prágai Magyar Hírlap a Magyar Nemzeti Pártból és az Országos Keresztényszocialista Pártból alakult ellenzéki magyar koalíció hivatalos napilapja volt, s a keresztényszocialista párt papképviselői állandóan intrikáltak Vécsey ellen, aki a kiugrás után János pap címmel túl őszinte önéletrajzi regényt írt, s erősen erotikus drámája és regénye is megjelent. Végül Vécsey megunta a piszkálódásokat, s 1933-ban Magyarországra költözött. Ott két évtizedes középiskolai és főiskolai tanárkodás után az ismeretterjesztő földrajzi irodalom egyik fő szervezője, alkotója lett, s a munkái nagy példányszámban jelentek meg. Meg kell még jegyezni azt is, hogy 1931-ben a 3000 példányszámban kiadott háromkötetes Vécsey-regényt nem sokkal a megjelenése után az irredentizmus vádjával elkobozták, s bezúzták. Ebbe a brutális intézkedésbe a kassai Kazinczy Könyvkiadó majdnem belebukott, mert feltehető, hogy a 3000 példánynak csak ötödé vagy hatoda került az olvasókhoz, s így a könyv kiadása súlyosan veszteséges lett. III 1919-től Straka újságíróként dolgozott, s 1920-ban a Slovenský východ kassai napilap felelős szerkesztője volt. Erről én akkor szereztem tudomást, mikor a 60-as években Petőfi 1923. évi születési centenáriumának szlovákiai magyar és szlovák sajtóvisszhangját kutattam. Valahol azt olvastam, hogy a Slovenský východban akkor olyan cikk jelent meg, mely nemcsak Petőfi-ellenes volt, hanem antiszemita is. Az Egyetemi Könyvtárban kikértem a lap 1923-as évfolyamát, s ott a január 5-i számban rátaláltam az inkriminált cikkre: Petőfiho-Petrovica oslavujú košickí Židia — (Petőfi-Petrovicot ünnepük a kassai zsidók). A cikkben Petőfit renegátnak és szlovákgyűlölőnek nevezték, az ünnepségeken részt vevő zsidó származású nőket pedig Jordán hölgyeinek. Esküdni mernék rá, hogy az akkor már ismert íróvá lett Palotai Boris is ott volt köztük, s a cikkre talán reagált is valamelyik magyar nyelvű helyi lapban. (Ennek Gyüre Lajos utánanézhetne.) Ami a csúfolkodást illeti, az nem annyira faji jellegű antiszemitizmus volt, hanem a magyarellenességnek, antimagyarizmusnak egyik válfaja. A szlovák értelmiségiek haragudtak azokra a zsidókra, akik nem éltek azzal a nekik biztosított joggal, hogy a népszámlálásokon és egyébkor is zsidó nemzetiségűnek vallják magukat. A legjobban azokat kedvelték, akik az új hazájukhoz híven szlovákokká váltak. És minden zsidótól, még a magyarnak megmaradttól is megkívánták, hogy a szlovák politikát és kultúrát támogassa. Magyar szempontból persze az volt a fájdalmas, hogy a zsidók fokozódó nyelvi és nemzetiségi cseréje a magyar kisebbségi élet számára érzékeny veszteséget jelentett. Az egész üggyel kapcsolatban még annyit jegyzek meg, hogy akkor a
