Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Turczel Lajos: Anton Straka teljesebb portréja
Slovenský východ 1919 és 1922 közti évfolyamait is átnéztem és rábukkantam Straka 1920-as felelős szerkesztői adataira. IV 1921-22-ben Straka felhagyott a hivatásos újságírással, s a nagy arányokban kibontakozó szlovák sport szervezésébe kapcsolódott be. A Csehszlovákiai Sportszövetségnek alelnöke is volt. Az 1918-as államfordulat előtt szlovák irányítású sport nem létezett. A teljesen szlovák vidékek sportegyesületei is az országos magyar sporthálózathoz tartoztak, s a hivatalos nevük magyar volt. A csehszlovák államhatalom kialakulása után a szlovák sport ügyét gyakorlatilag a katonai helyőrségek sokolista és légionárius tisztjei karolták fel. Már azzal is ösztönző példát nyújtottak, hogy a helyőrségek katonáiból sportegyesületeket — főleg futball-, röplabda-, kosárlabda- és kézilabdacsapatokat — szerveztek, de hatékonyan közreműködtek a civil sportszervezetek létrehozásában és beindításában is. Pozsonyt a csehszlovák hadsereg csak 1919 elején foglalta el. Akkor ott tucatnyi magyar sportegyesület létezett, s a legfőbb sportágnak, a futballnak az irányítása egy ideig magyar—német, majd teljesen magyar volt. A Pozsonyi Sportegyesületek Szövetsége 1919. március 3-án alakult meg, s az év végén már vidéki egyesületek — köztük szlovákok is — tartoztak hozzá. Amikor a tagegyesületek száma már 86-ra emelkedett, akkor az egyesület a Szlovenszkói Labdarúgók Szövetsége nevet vette fel, s felvételét kérte a FIFA-ba. Ilyen magyar futballhegemóniát a fő csehszlovák sportszervek nem engedhettek meg, s a Szlovenszkói Labdarúgók Szövetsége csapatainak játékjogát egy időre megvonták. A helyzet aztán azzal oldódott meg, hogy a sportfőhatóságok a csehszlovák sportot nem területi, hanem nemzetiségi alapon szervezték meg. A Csehszlovák Sportszövetséghez hasonlóan német, magyar, lengyel és zsidó alszövetség is létrejött, s ebben a rendszerben a csehszlovákiai magyar sport nagyszerű eredményeket ért el. Mindezt, amit itt a csehszlovákiai sportszervezésről elmondtam, 1991-ben és 1992-ben ismertem meg, amikor A magyar sportélet Csehszlovákiában 1918—38 között című könyvemet írtam. A forrásaimban gyakran találkoztam Straka nevével, s őt a sportszervezésbe bizonyára a légionárius és sokolista tisztbarátai vonták be. A nemzetiségi alapú sportszervezés szilárd híve volt, és számos sportügyi közleménye közül itt abból az írásából idéztem, amely a Csehszlovák Futballszövetség harmincéves jubileuma alkalmából az 1931-ben kiadott Svet deväťdesiat minút című nagyszerű könyvben jelent meg. V Straka eddig ismert szűk portréját még egy szempontból egészítem ki. O azokhoz a szlovák értelmiségiekhez tartozott, akik a Masaryk és Beneš által kialakított csehszlovák nemzeti koncepció hívei voltak. Ezt a nemzeti sziámi ikerképzést (csehszlovák polgár, csehszlovák nyelv) főleg Andrej Hlinka Szlovák Néppártja kárhoztatta, s a Masaryk által aláírt pittsburgi egyezmény autonómiaígéretének teljesítését követelte. Kultúrpolitikai téren a Matica
