Irodalmi Szemle, 2003

2003/2 - Németh István: Dőrejárás (1.) (vers)

Németh István

Dőrejárás (1)

1

Csupasz ágvégekben néma csönd, fagyos falakon hallgatag dermedt pók, fekete macska éretlen hangja kéri a holdat, megváltásért könyörög a panaszfal előtt:

Arany János deres bajsza belelóg az ablakomba.

Hát ide jutottunk? A tél hajója megfeneklett, Kőkeményen állnak az égen a bárkák, szánalmasan függő hajnalok, hálóra szakadt ingek, főkötők szűrik a szelet, szitálják a könyörgést.

Kiáltanék. Kiáltanál? — De ha tisztább a némaság? Messzehangzóbb. Szitakötők dermedt szíve alatt szelíd szavak búvóhelye, halántékuk alatt megváltás, szemük tükrében messzi láthatár viliódzik: odaátról is talán visszaszólhatsz még.

De ha nem is... Csupasz ágvégekben néma csend, fagyos falakon hallgatag dermedt pók,

Arany János deres bajsza belelóg az ablakomba, Petőfi Sándor után kiált, síron túl is hívja, szólítja a barátot a barát.

2

Egy verset kovácsolok már hetek óta:

Az üllő cseng, a kalapács csattan — Kassák — az izzó vas sziszeg, mint vipera a kosárban.

Nem, nem is vipera!

Rózsa, csillag, függő a feleségem fülében.

Tavaszi földeken szalad a szél, bokrok közt futkos, csókkal illeti combjait, a déli harangszó