Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - VENDÉGKRITIKA - Szávai Dorottya: Mézes-mákos testamentum
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Szávai Dorottya Mézes-mákos testamentum Závada Pál: Milota „Idézzen bárki akármilyen pontosan és bármit, hivatkozását úgyis elferdíti az az értelmezés, amibe ezt az idézetet önkényesen belefoglalja, hogy ezzel alátámassza igazát!’ Valljuk meg, a fadviga párnája minősége, kivételes olvasói és szakmai sikere után feltehetőleg mindannyian nagy várakozással, ám — az említettekből adódóan — némi szorongással vettük kezünkbe Závada Pál új, első nagyregényéhez számos — kontextusbeli, narrációs, beszédmódbeli, sőt motivikus — szálon kötődő szövegét. A Milota cselekménye (pontosabban Milota György naplója, retrospektív elbeszélése) tudniillik nagyjából akkor kezdődik, amikor a fadvigáé (az epilógust leszámítva) véget ér, azaz a második világháború után. A helyszín is azonos: Békés megye kettős nyelvű-etnikumú közege, s a „sztori” középpontjában ugyancsak szövevényes szerelmi kapcsolatok krónikája áll. Mi több, a fadviga több alakja a Milota szereplői által elbeszélt múltbéli történetekben — amúgy balzaci módon — meg is jelenik. A Milotában ugyanakkor — különösen a szöveg első felében — erőteljesebben jut érvényre Závada szociográfusi képzettsége, a cselekmény egyik szála egy szociális otthonban, a női főszereplő munkahelyén játszódik, másfelől — ha elsősorban nem is szociológiai vonatkozásban, de — a regényben nagy hangsúlyt kap az ezredforduló egyik legnagyobb s legmegoldatlanabb problémája: a kábítószer-függőség. A női főhős, Roszkos Erka az önsorsrontás megtestesítője, de egyszersmind áldozat is, éppen társadalmi és lélektani diszpozíciói miatt. A férfi főhős, Milota György a Kádár-rendszerbeli ügyeskedő, „önsorsjobbító” prototípusa, miközben valamiképp — még ha eltorzult formában is — egyben a háború előtti polgári értékrend képviselője. Ezért sem véletlen, hogy életének utolsó éveiben szenvedélyesen kutatja szülőfalujának helytörténetét — vagyis magát a tradíciót. A regény számottevő és hangsúlyos rétegét alkotják a kérdéses geopolitikai térség XX. századi történelmének drámai pillanatai. A második világháború helyi borzalmairól, a ki- és betelepítések, a Benes-dekrétum démoni mechanizmusáról és a Rákosi-diktatúra — a regényhősöket magánéletükben is érintő — éveiről érzékletes, éleslátó és megrázó, ugyanakkor szellemes, sokszor humoros korrajzot kapunk. A négy részre tagolódó szöveg első szövegegysége ritmusában talán kevésbé kiegyensúlyozott, a másik három azonban erőteljes sodrású. Sőt, az Vendégkritika
