Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A fordítástudomány szakközi kapcsolatairól (tanulmány)

NYELV ÉS ÉLET

5 Ennek szemléltetésére e helyen közlöm az előző jegyzetben idézett eredeti Grendel-mondat hat átalakítási változatát is: 1. Mindezek ellenére van néhány dolog a világon, amely csak Közép- Európából látható. 2. Ennek ellenére vannak dolgok a világon, amelyek csak Közép-Európából láthatók. 3. Azonban van egy-két jelenség a földön, amit kizárólagosan a posztkommunista országokból lehet érzékelni. 4. Sok olyan dolog van a világon, amely csak Európa középső részéből szemrevételezhető. 5. Ennek ellenére vannak dolgok a világon, melyek csak Közép-Európából érzékelhetők. 6. Ennek ellenére vannak dolgok, melyeket közép-európai szemmel láthat meg az ember.

6 A fordító két nyelvének ismerete közötti eltérések egyik fontos aspektusára Tolcsvai Nagy Gábor (1998:240) világít rá: „a forrásnyelv esetében a fordítónak általában nincsen anyanyelvváltozata (amelyet azért ismerne a legjobban, mert a leggyakoribb mindennapi helyzetekben is ezt beszélné), kevés az általa ismert kommunikációs színtér és a hozzá tartozó nyelvváltozat, alig létezik kommunikációs hálózat, tehát az otthonosság korlátozódik”.

7 Az általában vett kétnyelvűség és a fordítási kétnyelvűség viszonyára 1. még Popovic 1975:26-27, 1980.

8 A szlovákiai magyar beszélők laikus fordítását vizsgáló Jastrabská (2003:9) harminckét, jobbára közép- és felsőfokú adatközlője közül saját bevallása szerint csak kettő találkozott a fordítással kizárólag befogadóként, azaz nem fordult vele elő, hogy fél oldalnál hosszabb szöveg lefordítására kérték volna. A fordítás különféle válfajai közül Jastrabská (i.m. 9—10) adatközlői körében az ún. blattolás a leggyakoribb, utána következik a tolmácsolás, majd pedig az írott szöveg írásbeli fordítása (hangzó szöveg írásban történő fordításával egyetlen adatközlő sem találkozott.)

9 A nyelvfüggő fordítói stratégiák azok az eljárások, melyek során a fordító, miután megértette az eredeti írás- vagy beszédművet, nem szakad el tőle, hanem megtalálja a forrásnyelvi szöveg legkisebb lehetséges egységeinek célnyelvi megfelelőjét, mégpedig amennyire lehet, a korábban megállapított, s a kétnyelvű szótárak által rögzített formális megfelelések rendszere alapján; e megfelelések segítségével építi föl a célnyelvi szöveget, mintegy „helyettesítve” a forrásnyelvi elemeket célnyelvi elemekkel (vö. Revzin-Rozencvejg 1964/1986:92). Az értelemfüggő fordítói stratégiákat a- zok az eljárások alkotják, melyek során a fordító, miután megértette a fordítandó szöveget, a forrás- nyelvi megfogalmazástól mintegy függetlenül írja le a szöveg által ábrázolt valóságot, fölhasználva az adott valóságrészletről szerzett minden múltbeli ismeretét is (vö. Revzin-Rozencvejg 1964/1986:93). Ezek az eltérő stratégiák általában ugyanazon szövegen belül is jelentkeznek, másmás arányban. (L. még Popovic 1975:101-102; Vilikovsky 1984:120-121; Hochel 1990:44-45).

10 A szelektív és a vele rokon nagyoló fordítás olyan fordítási, ill. (jellemzőbb módon) tolmácsolási eljárás, melynek során a fordító a forrásnyelvi szövegnek csak egyes, lényegesnek - vagy éppen könnyen fordíthatónak - ítélt részleteit fordítja le, időhiány, gyakorlatlanság, fáradtság, nyelvtudás hiányosságai stb. miatt. Ha ez az eljárásmód makroszinten jelentkezik, szelektív fordításról beszélhetünk, ha mikroszinten van jelen, nagyoló fordításról (konkrét példára I. Lanstyák 2003). A szelektív fordítás eredményeképpen a célnyelvi szöveg a forrásnyelvi szöveg egyes részleteit fogja tartalmazni elvileg pontos fordításban, a nagyoló fordítás eredményeképpen a célnyelvi szöveg egésze lefordításra kerül, elnagyolt, pontatlan, mikroszinten hiányos fordításban. (A kétféle fordítási stratégia persze egyidejűleg is érvényesíthető, ez esetben az eredmény: forrásnyelvi szövegrészietek elnagyolt, pontatlan, hiányos fordításban.) A fordításelméleti fogalmak közül a „nagyoló fordítás” egyfelől az implicitációval (vö. Klaudy 1999:8), másfelől a minimális fordítással (Heltai 1997, 1999), illetve a nyersfordítással érintkező fogalom, de nem azonos velük.

11 Klaudy (1999/2002b:35) arra hívja föl a figyelmet, hogy a laikus fordítókat a hivatásosoktól „az átváltási stratégiáknak könnyed, rutinszerű alkalmazása” különbözteti meg.

12 Kontaktusjelenségeken itt az olyan szókészleti elemeket, szerkezeti jegyeket és gyakorisági sajátosságokat értjük, amelyekre az átvevő nyelv, ill. annak valamely változata az átadó nyelvvel való érintkezés vagy a kétnyelvűségi, ill. kisebbségi helyzet következtében tett szert. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az átadó nyelv konkrét elemeinek és nyelvtani formáinak hatását tükröző jelenségek tartoznak ide (a különféle kölcsönzéstermékek, pl. kölcsönszavak, kölcsönfonémák, kölcsön-