Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A fordítástudomány szakközi kapcsolatairól (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET vonzatok), hanem a kétnyelvűségi helyzetből adódó egyéb jellegzetességek is (pl. az a sajátosság, hogy a kétnyelvű nyelvváltozatokban több a széttagoló, analitikus szerkezet, mint az egynyelvű nyelv- változatokban anélkül, hogy ez a másik nyelv valamely konkrét elemének a hatásával volna magyarázható). Az előbbi típusú kontaktusjelenségeket eseti, az utóbbiakat helyzeti kontaktusjelenségeknek nevezzük. A meghatározásból következően a kontaktusjelenségekhez nemcsak az olyan nyelvi elemek és nyelvtani formákat soroljuk, amelyek az átvevő nyelvben korábban egyáltalán nem fordultak elő (ezek az abszolút kontaktusjelenségek), hanem azokat is, amelyek az átvevő nyelv egynyelvű változataiban is megvannak, ám a kontaktusváltozatokban az átvevő nyelv, a kétnyelvűségi helyzet, ill. a kisebbségi helyzet hatására eltérő a gyakoriságuk (ezek a relatív kontaktusjelenségek). Ezenkívül a kontaktusjelenségek közé sorolhatjuk az olyan szókészleti elemeket vagy szerkezeti jegyeket is, melyek hiánya az adott jelenségnek az átadó nyelvben való hiányával, ill. a kétnyelvűségi helyzettel magyarázható. Az ilyen kontaktusjelenségeket negatív kontaktusjelenségeknek nevezhetjük. (L. Lanstyák 2002a:80 éspassim.) 13 Ezenkívül elképzelhető, hogy kisebb-nagyobb mértékű párhuzamosság van a fordítási stratégiák és a kódváltási/kölcsönzési stratégiák között is, különös tekintettel az ún. közvetett kontaktushatás nyomán létrejövő kölcsönzésre. 14 Ezekre ajelenségekre I. pl. Haugen 1949, 1972; Weinreich 1953/1974:42-43; Rabin 1958: Labov 1966; Nida-Taber 1969; Kontra 1981; Grosjean 1982: Klaudy 1987, 1996. 1999. l999/2002a. 1999/2002b; Győri-Nagy 1991; Lanstyák-Szabómihály 1997; Gálosi 2000; Lanstyák 1999-2000; 2000; 2002b; Pápai 2001, 2002; Heltai 2002; Heltai-Juhász 2002. 15 A nyelvújító, nyelvtervező tevékenységet nem szabad összekeverni a nyelvműveléssel. A nyelvtervezés a nyelv változásába való tudatos beavatkozás céljából végzett tevékenység, amely a nyelv standard változatára irányul (ha nincs ilyen, létrehozására, ha van, akkor „fejlesztésére”). A nyelvművelést ezzel szemben olyan tevékenységként határozhatjuk meg, amely az emberi viselkedés egyik sajátos formájának, a nyelvi viselkedésnek a szabályozására irányul, a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindkettő hasznos, de egymástól eltérő tevékenység. Ez a felfogás nem egészen egyezik a hagyományos nyelvművelés önmeghatározásával, mivel az fontos céljának tartotta a nyelv változásába való beavatkozást, vagyis nyelvtervezés szeretett volna lenni (vö. NyKK II: 349). Erre a- zonban a magyar nyelvművelést - amint föntebb utaltunk rá - sem szemlélete, sem módszerei nem tették alkalmassá. (L. még Lanstyák 1998/2002:128, 130.) 16 Amíg csak fordított munkákban fordulnak elő, úgy tekinthetjük őket, hogy részei ugyan a „fordításnyelvnek” (pontosabban: az adott nyelv fordítási regisztereinek), de nem magának a befogadó közösség nyelvének.
