Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Szőke József születésnapjára
Beszélgetés Szőke Józseffel 75. születésnapja alkalmából • Úgy gondolom, a rendszerváltás számodra csalódás is volt. Elmaradt a rehabilitáció, s egy marginális párt lapjának a főszerkesztője lettél (Életünk).- Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolnék, vissza kell térnem 1968 eseményeire. Dubcek januári fellépése után, február elején a szlovák reformerők részéről olyan igény érkezett, hogy jó lenne, ha mi is megmozdulnánk. A cselekvés vágya természetesen akkor már ott élt bennünk is. Mivel a Csemadok központi szerveiben már évek óta jelen voltunk és jól ismertük a szervezet tagságának vágyait, úgy láttuk, leghatásosabb lesz, ha a Csemadok tömegeihez fordulunk. Csakhogy a konzervatív vezetőgárda Lőrincz Gyulával az élen ettől tartott leginkább. Féltek, hogy az események őket is elsodorják. így aztán, amikor a prágai pártszervek részéről o- lyan igény érkezett a központba, hogy a párt akcióprogramjának kidolgozásához mi is küldjük el javaslatainkat, s ezek a javaslatok meg is fogalmazódtak, azzal az igénnyel léptünk fel, hogy ezeket hozzuk nyilvánosságra, bocsássuk demokratikus vitára, s így tegyük véglegessé. Lőrincz Gyula és támogatói azonban hallani se akartak erről az elképzelésünkről, melyet Dobos László vezetésével képviseltünk. így került ismét előtérbe az Új Ifjúság, mint az egyetlen lap, amely rendelkezésünkre állt véleményünk közlésére. Két folytatásban kerekasztal-beszélgetést rögtönöztem Dobos László és Szabó Rezső részvételével, amelyben nyilvánosságra hoztuk elképzeléseinket. így teremtettünk olyan helyzetet, hogy amikor a Csemadok KB összeült, hogy jóváhagyja a szervezet elnökségének a javaslatait, ott Dobos László fellépésére elfogadták, hogy a javaslatok nyilvánosságra kerülhessenek. így látott napfényt a mára már történelmivé vált dokumentum, amely a Csemadok márciusi nyilatkozataként vált ismertté. Ezután pezsgő vitákban vidéken is sok értékes javaslat született, amelyet aztán az emlékezetes dunaszerdahelyi tanácskozás összegzett. Itt választották a még mindig ellenkező Lőrincz Gyula helyébe Dobos Lászlót a szervezet országos elnökévé. Most már megindulhatott az a fantasztikus munka, amely alapvető változásokat hozott a csehszlovákiai magyarság életében, s amelyeknek eredményeit 1968 vívmányaiként ismerjük. A dunaszerdahelyi tanácskozáson lépett először a politika színterére Duray Miklós vezetésével az az ifjú nemzedék, amely a klubmozgalomban formálódott, majd a MISZ-be tömörült, s bennünket is gyorsabb haladásra sarkallt. Számomra ez azt jelentette, hogy nekem is tovább kell lépnem személyes életemben. így eveztem át a Csemadok vizeire. A szervezet főtitkára lettem, majd a bosszúállás éveiben ad acta a levéltárba zártak, elnémítottak. Legfőbb vétkemnek nem csupán azt rótták fel, amit a nemzetiségi politika terén, a Csemadokban cselekedtem, hanem azt is a rovásomra írták, hogy 1968 nyarán magyarra fordíttattam és az Új Ifjúság hasábjain leközöltem a 2000 szót. Ezért a cselekedetemért Kádárék is méltó megbüntetésemet követelték, mivel lapunk szép példányszámban járt Magyarországra, s így a híres cseh értelmiségi fel