Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Szőke József születésnapjára

Beszélgetés Szőke Józseffel 75. születésnapja alkalmából

hívást ott is megismerhették. Számomra, persze ez azt is jelentette, hogy írásaim most már Magyarországon sem láthattak napvilágot.

Nem részletezem, az emberi megaláztatásaimról se szólok. Mindennél rosz- szabb azonban, hogy nem csupán engem, de a családomat is büntették. Lehetetlenné tették, hogy a lányom pszichológusnak tanuljon. Fiamat a Duna utcai gimnáziumból elűzték, és csakis baráti segítséggel folytathatta tanulmányait a komáromi ipariskolában. Az egész családom bizonytalan, zilált anyagi viszonyok közé került. Ezért tehát a teljes igazságot valószínűleg csakis a feleségem tárhatná fel.

Visszatekintve lehet, hogy elfogult vagyok, de véleményem szerint mindazt a demokratikus nemzetiségi vívmányt, amelyet a csehszlovákiai magyarság 1968- ban példás kiállásával elért, beleértve a nemzetiségi alkotmánytörvény megalkotását és jóváhagyását is, mindmáig politikai törekvéseinkben nem szárnyaltuk túl. Ezért a rendszerváltást követő közel tizenöt éve tartó reformtörekvésekkel aligha lehetünk elégedettek.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egyetlen téren se léptünk előre. Az általános emberi szabadságjogaink hihetetlenül kibővültek, de élni már kevésbé tudunk velük. Az EU-csatlakozás is hihetetlen perspektívákat nyit számunkra, ha élni tudunk velük.

Ami viszont az én „marginálisnak” nevezett kisiklásomat illeti, valóban kisiklás volt, de aki már olvasott a kezében ceruzával fontos könyvet, tudja, hogy a könyv lapjának tiszta margójára csakis igen fontos észrevételeket írunk. Gyimesi pártjának megalakulása is ilyen fontos jelzés. Jelzi, hogy számunkra megmaradt az egypártrendszer, amely demokratikus viszonyok közt nem éppen egészséges állapot. Mondhatnám, természetellenes szükségállapot. Más oldalról ugyanezt jelezte Popély Gyula egykori és Mihajlovics jelenlegi pártja is; vagyis azokat a természet- ellenes viszonyokat, amelyek a demokráciánk hiányaira utalnak. Erről szólnak az általam szerkesztett Életünk írásai is.

• íróként, kritikusként a „derékhadhoz”, az indulókhoz tartoztál. Kritikusként a „fényes szelek ” indulata sem kímélt meg. És itt nemcsak újságírói munkásságodra gondolok, hanem az irodalmi szerzői tevékenységedre, pl. az Új hajtások című antológiára és annak időszerűségére. Hogyan emlékezel ezekre az évekre?- Rögtön hazatértem után az ifjúsági szövetség magyar osztályán kaptam munkát. Mivel szlovákul nem tudtam, szóba se jöhetett szlovák egyetemen a továbbtanulásom. Viszont a nővérem nyakán sem élhettem, Pozsonyba jöttem. Csanda Sándor, aki szintén a pesti bölcsészkaron tanult, ajánlott be Száraz Józsefnek, a magyar osztály vezetőjének.

Különös ember volt Száraz József, a spanyol polgárháború legendás közkatonája, akit aztán a Slánsky-per idején tettek jégre. Amikor megismertem, már csöppet sem volt fiatal, de lelkületében azonosult velünk, akik köré gyülekeztünk. Csupa diák. Itt volt már Szűcs Béla, aki szintén Magyarországról jött, Miskolcon volt