Irodalmi Szemle, 2003

2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Szőke József születésnapjára

Beszélgetés Szőke Józseffel 75. születésnapja alkalmából

lampolgár, értelmiségi nem lehet közönyös a közügyek iránt. Ez hozzátartozik emberi tartásunkhoz. Arról viszont nem tehetek, hogy az én életem döntő részében a politikusokat, közéleti embereket funkcionáriusoknak nevezték. Őket viszont mindig is utáltam.

Politikai nézeteim nagy része még Budapesten alakultak ki, s legfőképpen a népi írók szellemiségéből táplálkozott. De nagy hatással volt rám Lukács György filozófiai nézetrendszere is, akinek az előadásait a budapesti bölcsészkaron rendszeresen hallgattam és a szemináriumain is részt vettem. így a marxizmus ismerete az adott politikai környezetben, az újságírásban, a politika mindennapjaiban vált fontossá. Érvrendszere nélkül egyszerűen a nemzeti, kisebbségi létünk javításában lehetetlen volt boldogulni.

Az a tény, hogy az Új Ifjúság főszerkesztője lettem, bizonyos mértékig szintén a magyarországi éveim során szerzett ismereteim következménye. Egyetemi tanulmányaim második évében MEFESZ-titkár lettem, azaz a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének bölcsészkari titkára. (Akkor még KISZ nem létezett.) E szövetség Lássunk Tisztán címmel kiadott egy újságfélét, melynek szerkesztését a nyakamba varrták. így szereztem szerkesztői, nyomdászati ismereteket, amelyeket aztán az Új Ifjúságnál gyümölcsöztettem.

Az a tény viszont, hogy a lap könnyebben lavírozhatott a politikában, és „kilógott a sorból”, annak köszönhető, hogy kedvezőbb légkörben, stabilabb háttérrel rendelkezett. Az Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben eleve liberálisabbak voltak a vezetői elvek, s a központ vezető gárdájába olyan magyar tisztségviselők kerültek, mint Dobos László elnökségi tag, Major Ágoston KB titkár, Tolvaj Bertalan és Sziegl Ferenc osztályvezetők, akik méltó magyar politikai partnerei voltak szlovák kollégáiknak. Rájuk támaszkodhattam, velük mindent megbeszélhettem, s őket is a lap külső munkatársaivá tettem.

Fokozatosan kialakult egy olyan magyar politikai góc, amely kevésbé volt szemellenzős, mint a Csemadok-központ, merészebben cselekedett a nemzetiségi politika magyar ügyeinek támogatásában.

Az itt induló kezdeményezéseket hathatósan támogatta az időközben létrejött Szlovákiai Magyar írók Szekciója, majd a megjelenő Irodalmi Szemle. A szekció vezetősége vált azzá a szellemi műhellyé, amely nem csupán az irodalmi életet szervezte, de a hatvanas évek elejétől beadványokkal bombázta a pártközpontot nemzetiségi sérelmeink megszüntetésének, létfeltételeink javítása ügyeiben.

Ezek a „mozgolódások” tették lehetővé, hogy az 1968-as események nem értek váratlanul, felkészületlenül. Bensőséges kapcsolatban együtt éltünk azokkal a cseh és szlovák reformerőkkel, melyek a prágai tavaszt előkészítették. Beadványainkban fokozatosan megfogalmazódtak azok a reformjavaslatok, amelyek aztán 1968-69-ben a Csemadok platformjain váltak láthatóvá, nyilvánossá.

Hát, valahogy így történt. Fiatalok voltunk, fürgék, tájékozottak. Mindenütt ott voltunk, ahol valami történt és valamit tenni lehetett nemzetiségi ügyeinkért.