Irodalmi Szemle, 2003
2003/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: „A gondolat is olyan mint a madár, seregben szárnyal szépen...” Szőke József születésnapjára
Beszélgetés Szőke Józseffel 75. születésnapja alkalmából Holnapra megforgatjuk az egész világot! A Dózsa György Népi Kollégium, melynek alapító tagja lettem, nevéből következően elsősorban falusi, paraszti származású fiatalokat fogadott a falai közé. Igazgatónk révén, aki a Nemzeti Paraszt Párt parlamenti képviselője volt, ennek a pártnak a szellemiségéhez kötődött. A párt vezetői a legkitűnőbb népi írókból, szociológusokból verbuválódtak. Elnöke Veres Péter, titkárai Kovács Imre, Erdei Ferenc, Darvas József. Politikusai közt olyan népi írókat találunk, mint Illyés Gyula, Németh László, Féja Géza, Sinka István, Szabó Pál. De közéjük tartozott a mi volt sarlósaink közül Jócsik Lajos és Győry Dezső is. Közülük sokan napi vendégei voltak kollégiumunknak, ahol az iskolai tanulmányainkon kívül intenzív szellemi oktatásban részesültünk, s ez később jelentősen segítette egyetemi tanulmányaimat is. Az egyetemi tanulmányaimról megint csak nehéz néhány mondatban szólnom. A háborút követő iskolaügyi intézkedések hatályon kívül helyezték azt a rendelkezést, hogy kereskedelmi iskolás érettségivel nem lehet bölcsészkari tanulmányokat végezni. így a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem- földrajz szakos hallgatója lettem, majd a földrajzot elhagyva egy akkor induló új szakra, az elméleti közgazdaságtanra váltottam. Hogy miért? Talán a barátaim hatására, és abból az egyszerű okból, hogy parasztgyerek létemre csupán az egyetemen tárulkozott elém a szellem- és a tudományos világ végtelen óceánja. Sok minden vonzott. Két év elvégzése után, kitűnő eredménnyel alapvizsgáztam. És ekkor ismét új lehetőségek tárulkoztak elém: a tudományos pálya lehetőségei. Hanák Péter mellé kineveztek az újkori történelem tanszékére demonstrátornak. Ugyanez történt Szalai Sándor professzor akaratából a szociológiai tanszéken is. Mindkettőt elfogadtam, de egyiket sem foglaltam el, mert 1950 szeptemberében (először útlevéllel) hazalátogattam, s többé nem engedtek vissza. Itthon mindent elölről kellett kezdenem. Mivel szlovákul nem tudtam, tanulmányaimat nem folytathattam, s csupán a később induló Pedagógiai Főiskola magyar tagozatára jelentkezhettem. így lettem magyar-történelem szakos tanár. Hogy mit tennék másképp? Semmit! Úgy volt jó minden, ahogy történt. Nincs mivel dicsekednem, nincs miért szégyenkeznem. Más dolog viszont a tanulságok levonása. De a tanulság csupán az elkövetkező cselekedeteinket, tetteinket befolyásolhatják. Visszafelé hatástalanok. • Hatvannyolc és következményei súlyosan érintették írói pályádat is. A „ tilalmi” listán voltál (ebben szerepet játszott a Csemadok KB főtitkári tisztséged és a magyar kérdésben tanúsított magatartásod is), a publikálástól megfosztva. 1972-től nyugdíjaztatásodig (1990) a Csemadok-központ levél- és könyvtárosa voltál. Hogyan tekintesz vissza ezekre az évekre, s arra a „kényszerű” váltásra, mely bibliográfussá tett?- Soha nem tekintettem magam politikusnak. Mint újságíró és értelmiségi viszont mindig is politizáltam. És ez egészen más tészta. Az öntudatos polgár, ál